- Draco!

Draco összerezzent: a hang az apjáé volt. Futó csókot nyomott a nő homlokára, és az ajtó felé rohant. Éppen akkor lépett ki a drapéria mögül, amikor az apja felé fordult.

- Draco! Hol a pokolban voltál?

- Csak fel akartam magam frissíteni egy kicsit - mentegetőzött Draco.

- Majdnem egy órán keresztül? Megőrültél? Megsérted a menyasszonyodat, apósodékat, a vendégeket, és ami a legrosszabb, megsérted a Nagyurat is!

- Sajnálom, apám! Szörnyen megfájdult a fejem, egyszerűen nem lehettem tekintettel másra.

- Megfájdult a fejed - mondta rezignáltan Mr. Malfoy. - Megfájdult a fejed... Ne nézz bolondnak! - csattant fel. - Soha nem említettem, de nagyon jól tudom, kit rejtegetsz abban a benyíló szobában. Nem bántam, szórakozz vele, de nem ma! Érted? Ma nem lehet!

- Miért? - dacoskodott az ifjú.

- Hogy lehetsz ilyen idióta? - sziszegte az apa. - Ma nősültél! Ma a menyasszonyod a legfontosabb! Ma mindenkinek azt kell látnia rajtad, hogy milyen boldog férj vagy! Mit szólna a Nagyúr, ha megtudná, hogy most is a sárvérű szajhádhoz rohantál?

- Lehet, hogy tetszene neki! - próbált visszavágni a fiú.

- Ostoba! Azonnal kegyvesztett lennél!

- Miért, mert otthagytam egy kicsit azt az unalmas csajt? Leszek vele még eleget, többet is, mint szeretném!

- Vigyázz a szádra! Pansy aranyvérű családból származik, amelyiknek minden tagja a Nagyúr odaadó híve!

- És ez tenné vonzóvá?

- Csinos is! Okos is, a maga módján. No és rajong érted! Nem elég ez neked?

- Nem!

- Hát mi nem tetszik neked rajta?

- Az, hogy olyan... unalmas - fintorgott a fiú.

- Na és? Feleségnek így is tökéletes lesz.

- Egy kirakati baba is lehetne ilyen tökéletes...

- Igaz, de neked éppen ilyen feleség kell! Ha ő áll melletted, a Nagyúr bízni fog benned. Látja, hogy nem akarsz feltűnősködni. Hogy úgy élsz, mint mások. Nem törsz a trónjára! De ha kiderül, hogy az a Granger, Potter barátja van veled, már nem leszel előtte tiszta! Érted? Ha azt látja, hogy neked az a sárvérű lotyó a fontosabb, azonnal lecsap majd rád!

- Nem fontosabb! Csak szórakoztatóbb társaság, mint a "feleségem"! - morogta Draco.

- Nem fontosabb? - lépett közelebb az apa. Addig is halkan beszélt, de most még inkább lehalkította a hangját. - Ha nem fontosabb, akkor miért élsz együtt vele már közel egy éve? Miért jöttél most is hozzá?

- Nem éltem együtt vele! - sziszegett vissza a fiú. - Úgy látszik, mégsem pontos minden információd! Ő a foglyom!

- Igaz, nem jöhetett ki abból a szobából, de te sokkal több időt töltöttél vele, mint a menyasszonyoddal!

- Hát ezen ne csodálkozz! Mondtam, hogy Pansy csak egy unalmas liba!

- Hermione Granger pedig egy sárvérű ribanc!

- Sárvérű, de nem ribanc! - robbant ki Draco. - Ha érdekel, szűz volt, mikor hozzám került! És csak én voltam neki!

Lucius Malfoy döbbenten meredt a fiára.

- Te szerencsétlen barom! - suttogta. - Hát már ennyire behálózott? Nem veszed észre, mennyire a hatása alá kerültél?

- Nem kerültem a hatása alá? Ő az én játékom, nem érted?!

- Nem kerültél a hatása alá? - lépett még közelebb Dracóhoz. - Nem tud befolyásolni téged? Bizonyíts be!

- Hogyan?

- Öld meg!

- Öljem meg? - hőkölt hátra Draco.

- Igen, öld meg! Most!

- De hát... miért?

- Mert csak így tudod bebizonyítani, hogy nem tart a markában. Öld meg, és én elhiszem!

- És ha nem? - lett rekedt Draco hangja.

- Akkor én ölöm meg!

- Miért?

- Nem tűröm, hogy ez a lotyó irányítson téged!

A beálló csöndben a feszültséget szinte tapintani lehetett.

- Jó! - suttogta végül Draco. - Holnap megteszem.

- Nem! Még ma!

- Holnap!

- Most!

- Holnap!

- Miért holnap?

- Most... menjünk vissza a vendégekhez.

- Draco, mindegy, hova próbálod elbújtatni, ő akkor is veszélyes!

- Nem akarom elbújtatni!

- Akkor miért nem ölöd meg most?

- Mert nem!

- Miért?

- Mert ma nem!

Lucius Malfoy váratlanul félrelökte a fiát, és a drapéria mögé rejtett ajtó felé indult. Ám Draco utána kapott. Szinte birkóztak.

- Nem!

- Miért?

- Apa, nem!

- Mondjad hát!

- Mert most szül! - kiáltott Draco. Lucius megdermedt. Összeszűkült szemmel nézett a fiára. - Te őrült! - köpte a szavakat a fiú arcába. - Te kötözni való ostoba bolond! Gyereket csináltál neki? És pont most? Pont ma? Mikor itt van a Nagyúr is? Hogy az a...! - megpróbált lecsillapodni. - És mi a szándékod vele?

- A gyerek... Nem tudom... Nem maradhat életben...

- A pokol összes ördögére, Draco! Az a gyerek a te véred is! Mi, Malfoyok nem szórjuk a szélbe a magunkat! De hogy pont egy sárvérűnek...! Potter barátnőjének...! Elment az eszed! - hirtelen felkapta a fejét. - Megoldom! Te most menj vissza a társaságba. Én majd megoldom.

- Nem! Látni akarom! Legalább egy pillanatra! Apám! Kérlek! - könyörgött Draco. - Csak egy pillanatra! Kérlek!

- Rendben! Ha meglesz a gyerek, szólok.

- Ígérd meg! Esküdj meg, apám!

- Megesküszöm!

- Ha nem tartod be az esküdet - mondta Draco tébolyultan villogó szemmel - , botrányt csinálok. Még ha belehalok is. De téged is magammal rántalak!

- Megesküdtem. És csak egy pillanatra láthatod...