Lupin habozott. Malfoy azt mondta, hamarosan visszajön, ráadásul nem egyedül. Bármelyik pillanatban visszatérhet. És Hermione addig biztosan nem kerül szállítható állapotba. Mindegy, legalább beszélnie kell vele. Különben is, támadt egy ötlete. Kicsit melodramatikus, szinte elcsépelt, de attól még működhet...

Visszaalakult emberré. Felkapta a kulcsot, átlépett a drapéria nyílásán, kinyitotta az ajtót. Hermionét újabb fájás gyötörte, nem figyelt rá. Lupin tétován lépett az ágyához. Mint a legtöbb férfit, őt is riasztotta a szülés misztériuma. De most erőt kellett vennie magán.

- Hermione! - szólította meg halkan. - Hermione, kérlek, próbálj figyelni rám!

A fájásokban szünet állt be. A nő végre rápillantott. Kikerekedett a szeme a csodálkozástól.

- Lupin professzor! Hogy... Piton...

- Piton küldött, de ez most nem lényeges. Figyelj! Nincs sok időm... Ha megszületik a baba, Lucius végezni akar mindkettőtökkel. Persze, ezt tudod. Addig megpróbálok szerezni egy olyan bájitalt, amitől tetszhalottak lesztek. Itasd majd meg a kicsit, és igyál magad is belőle. Szüléskor előfordul, hogy a gyermek is és az anya is meghal. El fogják hinni, hogy veletek is ez történt. Szemmel foglak tartani. Amikor eltemetnek, utána kiszabadítalak benneteket. Nem kell megijedned!

- Szóval Piton professzor megértette végre Dracót? - suttogta a nő.

- Piton... Dracót?

- Draco valami ilyesmire kérte...

- Ilyesmire? - nézett értetlenül Lupin.

- Hogy megmentsen minket...- újabb görcs közeledtével Hermione szava egyre inkább nyöszörgéssé vált.

- Draco?

- Szeret... - préselte ki magából kínlódva a nő.

Lupin meg volt győződve arról, hogy Hermione félrebeszél a kíntól, de nem volt ideje reagálni rá. Holdsáp szemével látta, hogy két férfi közeledik a lakosztály felé. Nagyjából Piton és Lucius Malfoy alakját vélte felismerni.

- Jönnek! Most mennem kell, de itt leszek a közelben! - A nő bólintott.

Remus kirohant, bezárta az ajtót, a kulcsot ugyanoda tette, ahova Lucius. Éppen annyi ideje maradt, hogy átalakuljon bolhává, amikor már nyílt is a lakosztály ajtaja. A belépő két férfi látszólag a legnagyobb egyetértésben társalgott. Ám alig csukódott be mögöttük az ajtó, Malfoy arcáról azonnal leolvadt a mosoly.

- Perselus! Ugye, tudja, hogy a mai meghallgatása rosszabbul is alakulhatott volna, ha én nem szólok néhány jó szót az érdekében a Nagyúr előtt?

- Ez lehet, hogy így van, lehet, hogy nem - húzta össze a szemét Piton.

- Persze, hogy így van! És tudja, hogy miért álltam ki maga mellett? Mert mi alapvetően jó barátok vagyunk!

- Jó barátok! Hm... Nem lenne jobb, Lucius, ha kibökné, mi nyomja a begyét?

- Egy szívességet akarok kérni magától, Perselus! Egy... nagy szívességet!

- Érdeklődéssel hallgatom!

- Draco a harcok folyamán ártalmatlanná tette Hermione Grangert. Emlékszik rá, nemde?

- Igen.

- Fogságba vetette, és itt őrizte. Érthető némiképp, hogy sokáig akarta élvezni a diadalát. Kicsit talán túlságosan is kiélvezte...

- Igen? - vonta fel kérdőn a szemöldökét Piton.

- Nos, igen. A diadalnak gyümölcse is lett. Pontosabban lesz. Ma éjjel. Csakhogy... ez nem éppen alkalmatos időpont. Ráadásul se a gyümölcs, se a fa, amely termi, nem kívánatos. Draco kissé el van foglalva pillanatnyilag. Mint házigazdának, nekem is kötelezettségeim vannak. Viszont mindenképpen kellene valaki, aki ügyelne rá, hogy zökkenőmentesen történjen minden.

- Lucius! Nem beszélne egy kicsit világosabban? Pontosan mit óhajt tőlem?

- Nos, tulajdonképpen csekélységet. Azt, hogy maradjon itt, és amikor megvan a gyerek, értesítsen. És miután megnéztük a gyereket, tegye el őt is és az anyját is láb alól.

- Én? Miért nem maguk?

- Itt van a nyakunkban ez az esküvő. A rengeteg vendég. A Nagyúr. Draco ma semmiképp nem tud erre időt szakítani. Én úgyszintén.

- Hát akkor öljék meg őket holnap!

- Nem valószínű, hogy a gyermeksírás jól hangozna a nászéjszakán. Esetleg Pansy, a menyem rossz néven venné. Tudja, időnként milyen hisztérikusak a nők!

- Na de akkor miért nem most, rögtön ölik meg Grangert? Meghalna ő is, meg vele együtt a gyerek is.

- Draco mostanában... kissé feszült idegállapotban van. Tudja, az esküvői előkészületek, most meg a lakodalom... Nomeg, nem minden nap lesz apa valaki! Szeretne egy pillantást vetni a gyerekre.

- Mielőtt megöletné - Piton nem kérdezte, mondta.

- Igen. Erről az érzelgős tervéről sajnos nem sikerült lebeszélnem.

- Na igen! - Piton hangja teljesen érzelemmentes volt. - De még mindig nem értem, miért pont én, Lucius? Nem vagyunk éppen kebelbarátok!

- De ellenségek sem! Draco pedig a legnagyobb tisztelettel néz fel magára, mint régi tanárjára. Sőt, barátjának tartja magát! Ugye, nem fogja meghazudtolni ezt a véleményét pont most, amikor szüksége lenne magára? Azonkívül... Kiben bízhatnék még? A többiekben? Azokban a féleszűekben?

- Értem. Tehát nincs más választása. Rendben, Lucius, elfogadom a megbízatást. Hol van Granger?

- Előre megyek - készségeskedett Lucius.

Pitonnak sem kellett sok, hogy felmérje, a gyermek hamarosan világra jön. De hol lehet Remus? - kérdezte magától. - Időt kell nyernem…

- Nem értek ugyan hozzá - szólalt meg Malfoy -, de véleményem szerint nemsokára vége.

- Igen - mondta Piton habozva. - Nem lehet több egy óránál.

- Vagy még annyi se… De mindjárt éjfél. Új asszony köszöntése, egyebek… Egy óránál előbb semmi szín alatt nem jöhetünk, se Draco, se én. Addig… Magáé a terep.

Piton arcán semmiféle érzelem nem látszódott, ahogy Malfoy felé biccentett. Ám ahogy Malfoy indult volna kifelé, utána szólt:

- Lucius! És Draco nem fogja ellenezni, hogy végezzek velük?

- Miből gondolja, hogy ellenezné? - lépett vissza Malfoy.

- Abból, amit maga mondott. Hogy látni akarja a gyereket. Hogy erről az érzelgősségről nem tudta lebeszélni. És ha látja majd? Mi van, ha attól még érzelgősebb lesz?

- Le fogom beszélni róla - válaszolt kőmerev arccal Malfoy.

- Nem jó! - rázta a fejét Piton. - Megrontaná a kapcsolatukat. De van néhány főzetem. Olyan is, amivel teljesen természetesnek tűnne minden. Végtére is szüléseknél előfordulhat tragédia… Mit szólna, ha ezeket használnánk? Esetleg úgy, hogy akkor fejtse ki hatását, amikor Draco itt van?

- Tökéletes! - villant fel Malfoy szeme. - Könnyes, megható búcsú, és vége. Nincs visszaút.

- És nincs jelenet!

- És nincs jelenet! Magára bízom a dolgot, Perselus! Csak…

- Ne reszkessen már annyira, Lucius! - nézett rá gúnyosan Piton. - Tudom, mire gondol, de ne törje most ezen a fejét! Majd ráér akkor, ha benyújtom a számlát!

- Nem reszketek! - szegte fel a fejét Malfoy. - Kérhet bármit, teljesíteni fogom!

- Helyes! Erre még visszatérünk! De most menjen!

Malfoy habozott egy pillanatig, mintha még mondani akarna valamit, aztán meggondolta magát, és távozott.