Az Útkereszteződést olvastam újra.Kissé már feledésbe ment nálam mind a történet,mind a mesélés stílusa,amely olyan nagyon jellemző rád kedves ASD-m.Jólesett a  bimbózó szerelemről,és a fiatalos hevületről  olvasni.Azt vallom,a fiatalság megtartásának titka ,hogy újra és újra felidézzük magunkban a szépet,a jót,és elfelejtjük a rosszat.Csakis pozitív gondolkodással lehet lélekben friss maradni.Nagy élményt jelentenek  az írásaid,és sajnálom azokat,akik nem ismerik őket.Puszi: Cuki

Kedves Yumi & Tara!

Áttettem a felhívásotokat az "Itt reklámozd az oldalad" topicba. Kérlek, máskor egyenesen oda írjatok.

Egyébként pedig köszi, hogy bekukkantottatok hozzám. :)

Üdv:

asd

Szia kedves ASD! Ma találkoztam Lylthiával,és sokat beszélgettünk  a Te műveidről is.Nem csuklottál véletlenül? Mindketten nagyra becsüljük a munkásságod.Na persze ezzel nem mondtam újat.Kitárgyaltuk az Alapítókat, Lyl kedvence Malazár,az enyém továbbra is Helga.Nos csak azért írtam,hogy tudd,ennyire fontos vagy nekünk.Puszi: Cuki   Valami új?

Duplán, sőt triplán szégyellem magam, Cuki! Pedig mindig nagyon szoktam örülni a beírásaidnak - fogalmam sincs, hogy most hova tettem a szemem.

Remélem, jól vagytok mindketten! Merthogy mondanom se kell, ti is nagyon fontosak vagytok nekem! Puszillak mindkettőtöket!

- asd -

Nyüglődés van, de ez nem új. :

Jajj, asd...

Megérdemled, százszorosan is, a Mesélő melléknevet.
Most olvastam el a Noel és Ikát, ésés... húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú. Nyönyörűséges volt.

Khm. Oké. Ekleségednek ez nem kritika, neked valami tartalmasabbat illik írni. :) Akkor:
Nagyon tetszett a stílus és a nyelvezet, azonnal beszippantott a világba, és néhány szóval, minden fölösleges sallang nélkül megteremtette a kellő hangulatot. Kicsit úgy éreztem magam, mint ahogy egy bárdot vagy énekmondót képzel el az ember, aki a tűznél mesét mond. A képeid és leírásaid kifejezőek és nagyon szemléletesek, vezették a Benső Szemet, amit Drachisstól kaptam kölcsön, mégis hagyták, hogy a saját fantáziám dolgozzon, és nem akartak mindenáron okosabbak lenni, ami nagy erény. A cselekményért és a szerkezeti megoldásokért is jár a külön dicséret, nagyon szépen, összhangban mozogtak, kellő ritmusban, kellő kihagyással és kellő nyugvópontokkal, és nagyon jól rávezették a sztorit a nagyjelenetre, ami frenetikus ritmussal sikerült. Le a nemlétező kalapom előtted!

Talán csak annyit jegyeznék meg, hogy a két utolsó bekezdés mintha kicsit kiesne az egész szövedékből. Egy bárd élő előadásában ezek a kiszólások teljesen helyénvalók, az, hogy kicsit humorizálunk a hallgatósággal meg bevonjuk őket a mese végébe, meg persze azért is, hogy érezzék, most már nem kell csöndben ülni, hanem ismét lehet beszélgetni, tréfálkozni - de egy írásműben, ami azért a bárd "ittésmost" beszélői helyzetétől jelentősen különbözik, nekem kicsit... nyegle, főleg ahhoz képest, hogy milyen kaliberű a történet maga. Ezenfelül az első bekezdés végén a mondat kicsit sántít nekem, hasonló értelemben, bár jóval megfoghatatlanabbul, mint amit az előbb írtam. Olyan... nem is tudom, kicsit butácska, vagy kicsit klisés, az olcsó papírkötéses krimikben van ilyen, nem egy asd-sztoriban... Értem, hogy mit akarsz vele kifejezni, és azt is értem, hogy mi a funkciója a szövegben, de ebben a megfogalmazásban nagyon suta, szerintem.

Egyébként utálok ilyen részletesen írni, irodalmat nem cincálunk, mert az undorító, de hát, mit lehessen tenni... :) Lúdanyó megérdemli, hogy olyan kritikát kapjon, amilyet írni szokott. :)

Nagyon köszönöm, hogy olvashattam!

L

Ui. előfordulhat, hogy, mivel agyam, mint a likas szita, elfelejtek visszajönni, sz'al lehet, biztonságosabb, ha az e-mailemre küldesz választ, mármint, ha megtisztelsz vele. :) De persze az is lehet, hogy fórumon cincálod a fülem, hogy tessön visszajönni. :D

Írok emilbe is, meg cincállak is majd, hogy nézz vissza. Így jó lesz? :)

Őszintén szólva roppant kellemes meglepetés, de meglepetés volt, hogy írtál nekem.  Valahogy nem is számítottam rá, hogy megtisztelsz azzal, hogy olvasol tőlem, pláne hogy még véleményt is írsz nekem. Félre ne érts, ezért nem benned, hanem bennem van a hiba! :)

Nem tudom, miért pont az Ika és Noelt választottad, de meg kell mondanom, nagyon örülök neki. Ez ízig-vérig saját szülemény, és mint minden "gyermekemnek", ennek a világra hozatalára is emlékszem. A zenét, a táncot akartam leírni irigységből, mert a zene és a tánc történeteket mesél el - szavak nélkül. Hát le lehet-e írni a zenét, a táncot - szavakkal? Természetesen nem. De próbálkozni vele gyönyörűség volt. Vélhetőleg ez ragadott meg téged is benne. :)

Nem tudom, te hogy vagy vele, de számomra indítani és befejezni egy történetet a legnehezebb. Egyáltalán nem csodálkozom tehát, hogy a vége nem sikerült a szemedben túlzottan, de talán majd máskor, egy másik mese vége elnyeri a te tetszésedet is. Legalábbis remélem. :)

Nagyon köszönöm, hogy írtál nekem! És ha máskor is kedved támad egy kis asd-mesét "hallgatni", lobogó kandalló-tűzzel, meleg teával, ízletes süteménnyel, nagy szeretettel - és újabb mesékkel várlak. :)

- asd -

Óóóó... Ígérd meg, hogy most már a végét - mert gondolom, hogy nincs sok hátra - gyorsan megírod és elénk tárod! Vagy akkor is, ha sok van hátra :-D Nagyszerű volt az új Idwal fejezet.
Újraolvastam az egészet, hogy képben legyek, és ha nem bánod, beírogatom most, amiket közben jegyzetelgettem... :-)
Imádom a nyelvezetét, gyönyörű, különleges és mesteri. Éppen ezért szólok egy ilyen apróság miatt, hogy ez, az első fejezetben szerintem nem illik bele: " Ide-oda mászkált a hatalmas teremben" - inkább járkált vagy valami más, de nem mászkált. Szerintem.
A második fejezetben imádtam, ahogy Ciaran és Soladra Uláról beszélt! Zseniális volt! Másfelől ismét meglepett, hogy mennyire gyorsan történnek az események. A házasság időpontja hamar eljön, és a démonidézés is. Persze, nincs is mit töprengeni többet a dolgon, hiszen Soladra így is alaposan meghányja-veti a kérdést... De akkor is. Nem azt mondom, hogy elsietett, csak... meglepődtem ismét, és úgy rémlik, akkor is, amikor először olvastam.
Nagyon tetszett a harmadik fejezetben Idwal babonássá vált félelme. És valahol igaza is van, hiszen Ula halálát csakugyan a varázserő okozta. És aztán nagyon kemény az a jelenet közte és Soladra között, az elutasítás.
A negyedik fejezetben pedig döbbenetes Ciaran mardekárossága. Mindig is csodáltam azokat, akik képesek voltak megírni egy ilyen jelenetet, ennyire könnyedén és nem izzadságszagúan ábrázolni azt, hogy mit is jelent a (Harry Potter korában) mardekárosnak nevezett ravaszság. Zseniális!
És akkor az új fejezet. A kápolna azért vált szentségtelenné, mert az Őrzők nem végezték el jól a munkájukat, vagyis csak féligazságot tudtak meg? Nem azért, mert a démon benne járt? És akkor kié volt...? Gondolom, Ciarané - vagy, ha az is volt, amit Soladra idézett meg, ezek szerint Ciaran uralja. És akkor marad a kérdés, hogy ki vagy mi Ciaran? Jaj, tényleg nyugtass meg, hogy hamar lesz folytatás! Nagyszerű ez a történet! :-)

Puszi,
Lina

Már csak egy fejezet lesz, és remélhetőleg hamar. :)

A "járkált" valóban jobb kifejezés, mindjárt javítom is. Köszi! :) Az események valóban gyorsan pörögnek, de nem láttam értelmét a hosszas huzavonának. Maguk a régiek se sokat lacafacáztak annak idején: harminc év volt az átlag életkor, gyorsan házasodtak, gyorsan éltek, nehogy lemaradjanak valamiről.

Köszönöm, amit Ciaranról mondtál. Érdekes, az ő védőbeszéde olyan magától értetődően jött, hogy szinte csak le kellett írnom. Bevallom, Idwal és Soladra kápolna-béli jelenete okozott anno komoly fejtörést, hogy miért támadjon Idwal Soladrára. Ha harmincszor nem töröltem a teljes, megírt fejezetet, akkor egyszer sem. De úgy érzem, megérte. :) Ezek szerint minden griffendélességem mellett mardekáros is vagyok? :)

Igen, a kápolna azért vált szentségtelenné, mert az Őrzők nem végezték jól a feladatukat. A féligazságok mindig veszedelmesek - gyakran veszedelmesebbek, mint a hazugságok. Mégis... én megértem őket. Magam is szülő vagyok.

És sajnálom, hogy nem jött le tisztán, de igen, bár Soladra idézte erre a világra a démont, a kápolnában már Ciaran utasításait követte. Soladrának ugyanis - a varázslat lezárásaként - Ula összemarcangolása után vissza kellett volna küldenie oda, ahonnan megidézte. Csakhogy Soladrának még nemigen volt a sötét varázslatokban jártassága, ez volt mindössze a második próbálkozása démonnal, így egyszerűen elfeledkezett róla. Ciaran azonban, aki tudta, hogy mit keressen, meg is találta, és uralma alá is hajtotta. Ha ez számít valamit, nem azt a feladatot adta neki, hogy ártson bárkinek is, hanem hogy védje meg Soladrát. Természetesen Ciaran nem hullatott könnyeket, amikor kiderült, hogy a démon Idwal lebénításával oldotta meg először a feladatát - a lényeg Soladra védelme volt.

Hogy kicsoda Ciaran? Egy mesterien tehetséges varázsló mindenféle skupullus nélkül. Vagy ha úgy jobban tetszik: nem finnyás az eszközök megválogatásában, ha el akarja érni a céljait. Ő csak ennyi, nem több. De nem is kevesebb.

Köszönöm, hogy írtál nekem! Ígérem, igyekszem a folytatással! :)

Puszi: asd

Örömmel értesültem a jó hírről,miszerint az Idwal című alkotásod folytatásra került.Most először elolvasom előlről a történetet,mert sajnos nem emlékszem mindenre.Különben is nem árt többször olvasgatni a műveidet.Az első fejezet jó kis bevezető a középkori lovagi világba.Most nagyon bosszantott a tény,hogy Ciarannak sokerült átverni Soladrát a bajvívással,vagyis az ő lovagjaként fog harcolni.Itt kezdődnek az igazi problémák.Ellenszenves egy alak ez a Ciaran," Sékszpíri" figura.Nem tudom miért asszociáltam Shakespeare mesterre a művel kapcsolatban,de ilyen érzés uralkodott el rajtam.Nos szép lassan elolvasgatom a fejezeteket,és a folytatást is elolvasom.Esetleg befejezted eme jeles,szellemes  remeket?Na pussz.Cuki 

Nem, még egy fejezet hátra van. De remélhetőleg az már nem várat magára olyan sokat, mint ez az utolsó előtti rész. :)

Látom, a nyuszi még mindig a tetején van. Tessék, a kiütésekre:

Nagyon kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!

M.M.M.3-4.fejezet.Végigolvastam a történetet.Próbálom szavakba önteni mit érzek.Nem fog sikerülni.Megrendülést érzek,örömet,hogy győzött a JÓ,szomorúságot,hogy ennyi GONOSZ van,volt,lesz .Nem fogom fel,honnan merítesz ihletet ilyen történet /ek/ megírásához.Honnan veszed a lelkierőt,hogy azonosulj hőseiddel,hogy bele tudd élni magad az adott helyzetbe,mert nyilván másként nem tudnád megírni.Amikor Nekem fájt,amit olvasok,akkor Neked is fájni kellett amikor írtad.Empátia nélkül nem lehet írni,és nem lehet,nem szabad olvasni.A te célod ,hogy kiadd magadból az érzéseidet,gondolataidat,az én célom,hogy tanuljak,szórakozzak,más szemével tudjak látni,más szívével érezni.Én hálát  szoktam érezni az élményért,és ezért szoktam  köszönetet  mondani.Ezért faltam mindig a könyveket,hogy kitáruljon előttem a világ,ezért hallgatok zenét,ezért festek.Ha valami nagyon tetszik,pár pillanatig érzem a tökéletességet,a teljességet,az élet értelmét.Sokszor látok,hallok embereket,akik csak a mindennapi bajaikról tudnak beszélni,csak a mindennapi betevő falat érdekli őket.Semmi elvontság,semmi líraiság,semmi művészi hajlam,fennköltség, vagy fantázia nincs a lényükben,nincs az életükben.Én ilyenkor kissé gőgös lenézéssel szemlélem őket,mert nem tudnék semmitmondó,unalmas életet élni.Aztán persze elszégyellem magam.Hát hogy jövök én ahhoz,hogy lenézzek másokat csak azért,mert nem tudnak egy másik dimenzióban élni.Ha nekik ennyi elég az együgyü kis életükhöz,hát hadd éljék unalmas napjaikat.És hálát kell mondanom a Sorsnak,hogy ÉN az érzések , hangulatok széles skáláján tudok mozogni.Hallgatni a szférák zenéjét,elgyönyörködni egy szál virágban.Végtelen öröm nekem az irodalom,a JÓ IRODALOM. A vers dallama , a zene dallama,ASD mesevilágának dallama./ És Lylthiáé/ Nagyon kiváncsi lennék rá,az ALAPITOKAT te találtad ki? Vagy erről az eredeti HP könyvekben is szó van? Nagy elragadtatásomban már nem találok szavakat.Egyfolytában sóhajtozom,és nem tudom sírjak-e,vagy nevessek.Általában átmegy rajtam idővel ez a nagy hangulat-ingadozás,és előjön vidámabbik énem,és "fölülről" nézve magam,kinevetem ezt a butuska ,érzelgős kis libát,aki valószinűleg vagyok.Nos egyszer régebben már említettem,hogy szobrot kellene állítani neked.Ezen a szobron egy Szépséges sárkányhölgy lenne könyvekkel,papirokkal,írótollakkal.Meg egy kis batyu,amiben kalács darab van.S csak te tudnád,mit keres ott az a megkövesedett kenyérdarab.Sejtelmesen mosolyognál / rajtam /és halovány fény keretezné alakodat.Igazán tetszetős emlékmű /műemlék/ lenne.Most félresöpröm ezen talmi irkálmányaimat,és újra leírom:Szenzációs író vagy,imádom az általad megalkotott szereplőket,eseményeket.ÖRÜLÖK , HOGY FELFEDEZTELEK MAGAMNAK! * idétlenül ugrál,vigyorog,és cukormentes sütivel kínál* Egy csomó puszit küld: Cuki 

Rengeteg gondolatot indítottál be nálam, annyit, hogy most képtelen vagyok megfogalmazni őket. Persze majd erre is sor kerül, de most gondolkodom.

Az Alapítókat alapvetően Rowling találta ki, de a nevükön kívül csak annyi információt kaptunk róluk, hogy Malazár csavaros eszű volt és nem szerette a varázstalanokat, Godrik bátor, Hedvig okos, Helga pedig szelíd. És hogy Malazár a Roxfort Varázsló- és Boszorkányképző megalakítása után összeveszett a többiekkel a varázstalanok tanítása miatt, megalkotta a Titkok Kamráját, amibe egy szörnyet helyezett (egy baziliszkust), és elment. És tudott a kígyók nyelvén beszélni. Ennyi.

Minden más tőlem van.

Magna maetus 2.rész.A mese folytatása igencsak kedvemre való.Pont ilyennek képzeltem el a folytatást.A titokzatos mocsár a várkastéllyal,rosszindulatú,vagy pökhendi emberek,szeretetlenség,sivár hétköznapi élet.Egy igazi középkori hangulat jelent meg.Szerintem ilyen volt az úri világ mindig.Nincs igazi családi kapocs,nincs becsülete a szépnek,a jónak,a hűségnek.Nincs kedvesség apák és fiúk között.Csak érdek,gőg,hatalomvágy,önzés.Nos ezek a gondolatok rohantak meg ,amíg olvastam a mesét/ mert számomra minden írásod mese / Látszik,milyen gyermeki maradt a lelkületem,hogy lázba tud hozni egy fantáziavilág. Köszönet az újabb élményért.Kalács szépen,gondosan becsomagolva egy színes szőttesbe,és eltéve holnapra.Pussz: Cuki 

Ugye nem baj, hogy mosolyra fakaszt a tény, hogy ugyan másnap, de napszak szerint bizony jócskán korábban nyúltál ahhoz a kalácshoz! Félre ne érts, ez egyáltalán nincs ellenemre, sőt!

Igaz, hogy ezt csak a negyedik résznél fogod érzékelni, de átírtam az otthon maradt lány-alapító nevét Hedvigről Rowenára. Könnyebb így őket megkülönböztetni, így hát valahányszor kedvem és időm akad - avagy tele van a hócipőm a melóval :D -, átírom mindegyik mesében.

Ami pedig azt illeti: hát igen, én ilyennek gondoltam Darhem, azaz Malazár családját. Azt hiszem, minél magasabb polcra kerül valaki, a ridegség annál elkerülhetetlenebb. Vagy fordítva műxik a dolog? Végül is mindegy.

Szia kedves ASD-m! Azt hittem már minden művedet olvastam.Aztán rájöttem a Magna Maetus Potestat címűt kifelejtettem a szórásból.Pedig egyszer már elkezdtem olvasni,aztán valamiért elfelejtődött.*hitetlenkedve rázza a fejét,a felejtés nála ismeretlen fogalom*.Nagyon jól tettem,hogy újra a te művedet kezdtem olvasni.Azonnal "otthonos" érzés töltött el.Ez igen.Ezeket az urakat és hölgyeket nagyon szeretem,és újabb adalékot szolgáltatsz a történet menetéhez.Azt ne kelljen leírnom mennyire tetszik a stílusod.Természetesen.Az első fejezet végén erős kísértést éreztem,hogy tovább olvassak.De nem jó egyszerre megenni az ünnepi kalácsot.Meg kell kezdeni,megtörni,élvezni milyen foszlós a tésztája,milyen selymes az érintése,mennyei az illata.Aztán másik nap is elő lehet venni,*gyorsan jelzi,hogy nála a kalács egy hétig frissnek minősül*Vagyis tovább tart az élmény.Köszönet ezért az irásért is.Folyt.köv.Pussz: Cuki

Mmmm... Szívügyem ez a kis elbeszélés. Lesz benne jó is, rossz is - ahogy azt már tőlem megszokhattad -, de remélem, a végén elégedett leszel velem. És azért a szívügyem, mert itt kezdtem el a szereplők "mögé" látni, itt kezdtem el felépíteni a hátterüket. Meglátjuk, mekkora sikerrel.

Hahojj! Megjelentünkk megin,mint Pirosska nagymamája a farkass bendőjébenn.Nekkünk naggyon tetszikk ez a te honlappod,mint Hófehérkénekk a kistörpékk lónyál,éss ökörnyál gyűjtemménye.Mink baráccságosak vaggyunk hozádd,mint Szanta Klausz a Szanta Mariáhozz.Nekünkk naggyonn fontossakk azz irrásaidd,mint páratlan újju patásnakk a felhíváss páross keringőre.Iggazán jó művveket gyártasz,mint Mekk mesterr a Sebaj Tóbiásnak,a Pató Pál úrr kertyébenn:Fizettni a Zsugorri uram szokot.Mink megszeretük miatad a Hary Pottert,a Harrys motorokonn olvasukk a szépp történetekett ,mint gyászboggár a kacagógerle esküvői meghívójátt.Naggyon szerretünk vállogatni az olvasmányokbann,mint nyolcaddik Henrik a felleségei közöt.Ezit a kedvenc hejünk,mint vándorsáskánakk az uttazási iroda.Eggyre joban fejlődsz,mint Stan és Pann a szinkronúszásbann.És az Alapitosok a kedvenccünkk ,mint Noénak a szörfdeszka.Úggy hiányoztakk márr az olvassnivalókk,mint fúvós zenekarrnak a kandúrmajor ecetes uborkával.Mink sokatt fejlődtünkk azz irkállásoktoll,mint békalencse ültetvénny a hatholdass pagonybann.Meghattó jellenetekett irsz,mint Láthatatlan Léggió a Grandd kannyonbóll.Mégg sírunk iss néhha,mint Turandott a Boci boci tarka,se fülle se farkka kezdettű nagyáriánáll.Vaggy Gulliver az ismeretlen kisvakond szobránáll.Uggye te iss megszeretéll benünkett,mint százlábbu a gumicsizmátt?Csak irogasáll továb ,mint Oriza Triznyákk a pitagorasz tételt.Üdvözzület: Vili a véreb&Vali a veréb&Tussko Hoppkins &Béla bá' az enyveskezű gyepmesterr

Üdv néktek, Vidám Barátok! :) Köszönöm, hogy ismét ellátogattatok hozzám, és hogy ráadásul még ilyen szépeket is mondotok nekem. :) Sajnos egyelőre nem tudok újabb olvasnivalókkal szolgálni, bár próbálkozom, de amíg sikerül valamit írnom, addig is olvassátok el ismét a kedvenc Alapítós történeteimet - hátha újra olvasva is tetszeni fognak. :)

A mielőbbi viszontlátásra!

Drága ASD,Éva!Pár napra hazajöttem Kanadából,a hivatalos dolgaim elintézni.Eszembe jutottál,és pár mondatban szeretnélek tájékoztatni az életem pálfordulásáról.Sajnos az eredeti munka nem jött össze,már látom mennyi aljas ember van külföldön is.Jelenleg Ontarióban élek egy pici bérlakásban a menyasszonyommal.Mindketten egy étteremben dolgozunk,nagyon piszkos munkákat kell elvégeznünk.Yolát itt ismertem meg,Tajvanról érkezett,de tud kicsit magyarul.Mivel már szerencsét próbált kis hazánkban is.Jól megvagyunk,és kisbabát várunk.Nagy honvágyam volt,de mikor hazaértem,azt érzékeltem,még rosszabb itthon a hangulat.Teljesen megjavultam,mert nem érek rá udvarolgatni,és kedvem sincs hozzá.Napi 18 órát dolgozom,heti egy szabadnapot kapok.Éppencsak megélünk a párommal.De nem panaszkodni jöttem.Kicsit körülnéztem.Ismerős neveket ,műveket látok mindenhol.Búcsúzom tőled,és minden jót kivánok.Gyula voltam most ez vagyok 

Drága Gyulám! Kimondhatatlan öröm, hogy hírt kaptam felőled! És méghozzá milyen szépeket: menyasszonyod van és APA LESZEL! Ez csodálatos! Igaz, a többi hír nem annyira csodálatos, de mondok neked valamit, drága ördögöm: az ember életkörülményei változhatnak jóra, rosszra, nem az számít, hanem a körülötte élők szeretete. Márpedig ha továbbra is vigyázol magadra, akkor életed párjának és csemetédnek a szeretetét biztosítani tudod.

Kívánom, hogy legyen nagyon boldog ez az éved (is, és a többi is), és kérlek, néha keress meg máskor is! Nagyon jó volt hallani felőled! asd

Kölykök és apák.Ez aztán bűbájos,megható történet.Szinte magam előtt láttam a gyerekeket,a cívódó felnőtteket,és a csetlő-botló oroszlánkölyköt.Valamiért nekem úgy hat,ebben a részben csak alibi az ismert szereplők megjelenése,hiszen bárkivel,bármikor megtörténhet ilyen/ Na persze ,ha elmegy Afrikába / A későbbiekben nem esik szó a kis oroszlánról,Nyűgről?Mi lett a történet igazi vége?! Olyan hamar befejezted,én még szivesen olvastam volna tovább! Neked ez a mániád,hogy "cserben  hagyod" a k. olvasót?! Felpiszkáljuk a fantáziát,aztán uk-muk-fuk, menjen ki-ki a dolgára?! Gondoljon,és képzeljen amit akar! Előfordult már velem,hogy elkezdtem valamit olvasni,és alig vártam,hogy vége legyen,annyira nem kötött le.De a te műveid között nincs  ilyen.Kedves Seherezádém.Gratulás neked egész csokorral,csokilikőr,friss sajtos pogácsa,és omlós linzer / én sütöttem/ gőzölgő,tejszinhabos kávé.Na....Pusz: 

Cukorbetegnek csokilikőr, tejszínhabos kávé... De imádom!!!

Mellesleg mért baj az, hogy az olvasó szürke agysejtjeit is megdolgoztatjuk a továbbképzeléssel? Az az igazi! Így hátha kedvet kap ő is az íráshoz. És megírhatja, hogy ő hogyan látja az "igazi" végét.

SÁRGA  elolvasva.Újra.Igen,emlékszem,hogy olvastam,és nagyon megfogott  a mű  / a többihez hasonlatosan / A Sárga számomra is kedves szín.Az Ősz,a Nap,a Fény,a Búzamező,a Természet színe. Nem tudom használtam-e már az "otthonosság" szót a műveidre?! Alig kezdem el olvasni,máris otthon vagyok a mesében,a tájban ,a szereplők ismeretében.Annyira magával ragadnak a mondataid,az ízes kifejezések,a hangulatkeltő,és kifejező szavak,leírások.Sokszor hideg futkos a hátamon,vagy éppen ellenkezőleg,megmelegszik a szívem...és...annyira örülök annak,amit olvasok.....Te élmény vagy nekem...illetve az írásaid...általad sokat gazdagodtam...és már tudom,az én koromban nincs fontosabb a lelki gazdagságnál.Én úgy érzem ,lelki rokonra leltem benned.Mintha te is ilyesmit írtál volna.Vevő vagyok a kincseidre,a csodálatosan színes,bár sokszor borzalmas,tragikus történeteidre." Önmagunkhoz őszintének lenni a legnagyobb lépés a bátorsághoz."Nemcsak gazdagabb,de bátrabb is lettem általad.Mi ez,ha nem Ajándék a sorstól.Ezer köszönet érte.Pusz: Cuki 

Nagyon szeretem ezt a kis írást. Évek óta nem tévézek, ám akkor éppen be volt kapcsolva a készülék, amikor a szobából kifelé menet vetettem rá egy pillantást, és egy kopaszra borotvált fejű, sárga ruhájú szerzetest mutattak. A vallások engem soha nem érintettek meg, de ez a fiatalember - aki lehetett volna akár öreg is - olyan végtelen nyugalmat árasztott, hogy az a pillanat megfogott. Lehet, hogy megfogott volna akkor is, ha vörös ruhában van, de sárgában volt, és nekem ezzel a színnel indult meg az agyam. Nagyon szeretem a sárgát, nagyon szeretem a nyugalmat - és nagyon szeretem azokat az olvasókat, akik "vevők a kincseimre".

Én is beszállok a NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT kívánásba!

Boldog Karácsonyt kivánok neked ,és Boldog Új Évet.Szeretettel: Cuki

Kedves Asdem!

Boldog Karácsonyi Ünnepeket  kívánok!

Szeretettel: Lylthia

Hú, nagyon szépen köszönöm, és hasonló szépet és jót kívánok neked én is! Puszi: asd

Kedves ASD-m! Arra te ne számíts,hogy én bármire is emlékszem, ami 5 perccel előbb történt.Nem még napokkal előbb.Különben az Idwallra emlékeztem,meg a regényeidre,hogy azok befejezetlenek.Ráadásul több honlapon olvasok többféle történetet,és örülök ,ha arra emlékszem egyáltalán melyiket hagytam félbe.Ja ,nálunk a házisárkány elfelejti bevenni a kavintont,mert elfelejtette,hová tette a papírt,amire felírta,mit ne felejtsen el.A gyógyszereimet heti ,és napi bontásban  tárolom egy emeletes dobozkában.Mert különben nem tudnám mit vettem be.Ha valaki megkér a családban,hogy vigyek neki egy pohár vizet,mire kiérek és megtöltöm a poharat,én iszom meg a vizet,mert azt hittem magamnak kell.Nem ragozom tovább.Megannyi fizikai és lelki problémám mellett ez a legnagyobb bajom.Ezért is buktam ki többek között a munkából.A Sárgát és a kölyköst olvastam,még az elején,lehet,hogy akkor még nem jegyzeteltem.De újra elolvasom,mert úgyis újdonságnak fog hatni,mert csak olvasás közben dereng,hogy ismerős,vagy nem.Ennyi felesleges magyarázkodás után , végre láthatod,kivel állsz szemben.Bár sosem voltam szőke/kékesfekete hajam volt/ már akkor sem az eszemért szeretett meg az uram.Már akkor szörnyen feledékeny voltam.Állítólag a pszichológus szerint kapkodok,mindent egyszerre akarok csinálni,ráadásul maximalistán,idegbajos,hisztis,türelmetlen perszóna vagyok.Elnézést kérek a kivesézemésemért.Szerintem többet ne is állj szóba velem./Úgyis letagadom a hibáim/Nos összefoglalva a veled való különös találkozás,nagy élményt jelentett számomra.Megígérem,hogy újra kezdem majd olvasgatni,biztos találok újdonságot.Neked sok időt ,és ihletet kivánok az íráshoz,utána sok türelmet a nyűgös,helyenként kissé hibbant  olvasóidhoz.Pusz: Cuki 

Tehát feledékeny vagy és szórakozott. Újabb adalék a lelki rokonságunkhoz.

Ami pedig azt illeti: imádom a hibbant olvasóimat!

Mindig elolvasom a választ,naná,azért írok a vendégkönyvbe,hogy arra válaszoljanak,aztán  megint írok,és várom a választ.Ezért az eszmecseréért érdemes vendégkönyvet írni-olvasni.Nos elolvastam végre az Ágnest.Ezt tartogattam utoljára,nem tudom miért.Talán ráéreztem,hogy ez a csúcs,ez a legszebb írásod.Mondom én,aki tudom miről beszélsz a novellában.Háromszor csináltam végig ugyanezt a csodát.Gyönyörűen írtad le az apai lélek rezdüléseit,a csetlő-botló Malazárt.Igen,ilyen a szülés,és mégilyenebb.De a végeredmény minden fájdalmat megér.Ezért a fájdalomért mondom én azt,hogy soha senkinek nincs joga megölni egy másik életet.És igy érzem az állatvilágban is,az emlősöknél.De ebbe most nem akarok belemenni.Ragyogó,megható írás,korona a többi irásműveden.Nagyon -nagyon tetszett.Vannak még kimondatlan érzéseim is,de azokat előbb meg kellene fogalmazni,de képtelen vagyok rá....végtelen nagy a te szíved,és fantáziád.Nem mintha ezzel újat mondtam volna! Köszönöm az élményt! Pusz: Cuki 

Azért gondoltam, hogy nem olvasod el a válaszaimat, mert rácsodálkoztál, hogy a Csata is befejezetlen, pedig ahogy hozzákezdtél, figyelmeztettelek. :)

Utoljára? Tehát a Sárgát már olvastad? És a Kölykök és apákat is? Az Agnes-szel együtt ez a három legbensőségesebb írásom. Vagy legmelegebb - nem is tudom, hogy mondjam. És igen, szerettem volna, ha a sok szürnyűség után, amit elolvastattam veled, végre békére találj. Mert veled ismét átéltem az írásaimat (annak idején mucur manó részesített ebben az élményben), és hálás vagyok érte, nagyon hálás. Én köszönöm az élményt! Puszi!