Dracónak nem sok ideje maradt, hogy megkeresse Harryt, hiszen készülődnie kellett a grillpartira is. Körbenézett a ház körül, megkérdezte a környékbeli gyerekeket is, de senki nem tudott semmit arról, hogy a fiú hol tartózkodik. Dracóban valami kellemetlen érzés keletkezett, de igyekezett nem venni róla tudomást.

Persze a készülődés hazacsalogatta a gyerekeket, a sajátjaikat - kivéve Harryt - és a szomszéd gyerekeket is, s ha már a gyerekek ott vannak, át-átnéznek a szomszédok is - hiszen amúgy sincs kerítés -, aztán jönnek a szomszédok szomszédai, meg azoknak a szomszédai... hamarosan ott nyüzsgött a fél falu.

Ez persze nem érte Malfoyékat készületlenül, régi szokás volt ez a faluban, és tavasztól őszig jó alkalom is arra, hogy a kis közösség estéről estére összegyűljön hol itt, hol ott, és ha éppen nem akartak sehol sem partit adni, még mindig ott volt a falucska főtere, ahol esténként meggyújthatták a tábortüzet. Ki ezt hozott, ki azt, soha senkit nem tett még tönkre az efféle vendéglátás, már csak azért sem, mert a nagyobb vadászzsákmányokon és a termésen is meg szoktak osztozni, tehát nagyjából egyenlően volt gazdag - vagy szegény - minden család.

Malfoyék tehát nem lepődtek meg azon, hogy Pitonék mellett sikerült a falut is vendégül látniuk, de az első, ünnepélyesen fogadott vendégeik Pitonék, no és a Mester voltak. Így mindenki láthatta, hogy a két család között semmiféle viszály nincs, és ha mégis lenne, a Mester jelenléte akkor is elsimítaná.

A húsok megsültek, a szörpök fogytak, a hangulat emelkedett. Hamarosan előkerültek a zeneszerszámok is, és kezdetét vette az igazi mulatság.

Csupán egyetlen ember nem érezte jól magát: Draco Malfoy. Egész este nem látta Harryt. Tulajdonképpen azóta nem, mióta a fiú kirohant a kunyhóból. Nem csak a hivatalos üdvözlésnél nem volt jelen, hanem egyébként sem. Sem a vacsoránál, sem a táncnál, se velük, a családjával, se a barátaival, se sehol. Hol lehet? Lassan éjfél...

Nyugtalanságát leplezve megkereste Josh-t. Látta, hogy a fiatalember egy kisebb, fiatalokból álló társaságban áll. Sikerült felhívnia a figyelmét magára, a fejével intett neki, hogy szeretne kettesben beszélni vele. Josh szerencsére elértette a néma invitálást, elindult a felé a kis árnyas hely felé, ahová még elért a tábortűz fénye, de a többiek nem hallhatták, mit beszélnek.

- Nem láttad Harryt? - kérdezte Draco.

- Délelőtt óta nem - felelte csodálkozva az ifjú.

Draco összeráncolta a homlokát, ez persze Josh figyelmét nem kerülte el.

- Te mikor láttad utoljára? - kérdezte.

- Ebéd után. Volt egy... beszélgetésünk.

- Apádról? - mozdult meg nyugtalanul Josh.

- Honnan tudod? - kérdezte Draco.

Josh ajka egy pillanatra megremegett, de gyorsan erőt vett magán.

- Azzal jött délelőtt - mondta -, hogy kihallgatta a beszélgetésedet apámmal, és hogy a fejébe vette, hogy ő meg én fogjuk megállítani a Nagyurat.

- Igen, ezt sejtettük. Az anyja le is szidta, hogy verje ki a fejéből ezt az ostoba gondolatot.

- Ezzel én is próbálkoztam. Csakhogy szemmel láthatóan nem túl sok sikerrel. Azt tervezte, hogy a nagyapjától kér segítséget.

- Jaj...

- Nem akartam beleavatkozni a dolgaitokba, Draco, de célozgattam rá, hogy esetleg a nagyapja mégsem az a jóságos nagyapó, mint ahogy ő azt képzeli.

Draco halkan felmordult.

- A dolog szöget üthetett a fejében - folytatta Josh -, mert követelte, hogy mondjam el, amit tudok, de erre nem voltam hajlandó. Ez mégiscsak a ti ügyetek. Erre elment, és én ekkor láttam utoljára. Draco hallgatott.

- És ti? - faggatta óvatosan Josh. - Mi volt azon a... beszélgetésen?

Draco egy pillanatig habozott.

- Amikor a professzorral beszélgettem a Nagyúrról - bökte ki végül -, láttam, hogy valaki elmegy az ajtó előtt, csak nem tudtam, ki volt az. Ám amikor Harry nekem szegezte a kérdést, hogy a nagyapja halálfaló-e, azonnal tudtam, hogy csak ő lehetett. Amikor rákérdeztem, nem is tagadta. Aztán egy kicsit elterelődött a figyelem róla, mert Hermionénak addig még nem mondtam, amit megtudtam...

- Nem mondtad meg azonnal Hermionénak? - vágott a szavába döbbenten Josh. - Nem mondtad meg a vezetőknek?

- Nem - állta a tekintetét Draco. - Csak a Mesternek.

- Tehát a baj tényleg olyan nagy, mint ahogy Harry felvázolta - mormolta szinte maga elé Josh, aztán felkapta a fejét. - Gondolod, hogy Harry átment?

A sötétben is lehetett látni, ahogy az egyébként is fehér bőrű Draco elsápad.

- Nem akarok erre gondolni.

- De hát akkor hol lehet?

- Nem tudom. Bárhol, csak ott ne!

- Draco! Ezt sajnos nem a kívánságokon múlik. Utána kell járnunk.

- Csak a Mester tudja megállapítani, hogy kik mentek át a kapun.

- Akkor azonnal beszélnünk kell a Mesterrel.

- Nem - emelte fel a fejét az idősebbik férfi. - Csak nekem. Ez a mi ügyünk.

Azzal sarkon fordult és otthagyta Joshuát, amikor az éppen szólásra nyitotta volna a száját.

A Mestert félrevonni már távolról sem volt olyan egyszerű, mint Josh-t, mert a Mester körül mindig sokan tartózkodtak. Ráadásul Hermione már hiányolta a férje társaságát, ezért mihelyt Draco odaért hozzájuk, belekarolt. A férfi nem akart feltűnést, de úgy érezte, a dolog nem tűr további halogatást sem. Ha igaz, amitől retteg, Harry már legalább hét-nyolc órája odaát tartózkodik. Most mit tegyen?

- Harryt nem láttad? - fordult felé Hermione. - Délután óta eltűnt.

Bár az asszony halkan tette fel a kérdését, a mellettük álló Piton meghallotta.

- Alice? - kapta fel a fejét a professzor.

- Igen, apu? - válaszolt a lány pár lépéssel távolabbról.

Hermione sejtette, miért kezdte el a professzor rögtön keresni a lányát, de ha már amúgy is itt volt Alice, őt is megkérdezte:

- Nem tudod, hol van Harry?

Piton ugyan rosszallóan összehúzta a szemöldökét, de a felesége, aki meghallotta Hermione kérdését, csodálkozva mondta:

- Miért? Hova lett Harry?

- Nem tudom - válaszolta Hermione. - Délután óta nem láttam. Talán Alice...?

- Én tegnap óta nem láttam - rázta a fejét a lány.

- Meglehet, hogy egy másik lánnyal bújt ma el - jegyezte meg gúnyosan, de halkan a professzor, ám mégis mindnyájan hallották.

Hermione ingerülten kapta Piton felé a fejét, de ekkor közbeszólt Joshua, aki a maga lassabb lépteivel csak most ért oda:

- Attól tartok, sokkal veszélyesebb találkára indult.

- Ezt hogy érted? - kérdezte Hermione.

Draco Joshua felé intett, hogy hallgasson, de Hermione észrevette a mozdulatot.

- Már megint mit titkolsz előlem? - vonta kérdőre a férjét.

- Semmit, drágám! - mentegetőzött Draco. - Semmit!

- Semmit? - Az asszony végigmérte a férjét. - Márpedig nekem igenis úgy tűnik, hogy titkolsz valamit. Ki vele, mi az?

- Képzelődsz, szívem - hárította el a kérdést a férfi mosolyogva.

- Draco! - szólt közbe Joshua. - Erre most nincs idő!

- Ne avatkozz bele! - sziszegett rá Draco, és arcán nyoma sem volt az iménti mosolynak.

- Mibe? - kérdezte a Mester.

Draco leszegte a fejét, de helyette Joshua felelt:

- Alapos okunk van feltételezni, hogy Harry átment.

- Hova? - kérdezte értetlenül Zelda.

- A másik világba. Meg akarja állítani a Sötét Nagyurat.