- Ugyan honnan veszi ezt, Mr Malfoy? – kérdezte.

- Megnőttél – válaszolta Lucius megfontoltan -, de a szemed semmit sem változott. No meg… biztos nem tőlem hallod először, hogy apádat formázod.

- Igen – nézett továbbra is farkasszemet az idősebb férfival Josh. - És most? Meg akar ölni, Mr Malfoy?

- Sikerülne? – vonta fel a szemöldökét ironikusan Lucius. – Tizenhat évvel ezelőtt egymagad elbántál két halálfaló osztaggal… Csak nem tartasz olyan bolondnak, hogy most, amikor erőd teljében vagy, megpróbálkoznék veled?

- Akkor mit szándékozik tenni, Mr Malfoy?

- Nem tudom. Talán át kellene, hogy adjalak a Nagyúrnak – mondta Lucius, ám szavaival ellentétben elengedte Josh karját. Egy pillanatig még töprengve nézte a fiatalembert, aztán megkérdezte: - Valójában mikor és hogyan ismerkedtél meg Giannával?

Josh elgondolkodott. Tudta, hogy Malfoy ismeri az ő magid erejét, azt is tudta, hogy Draco rendszeresen látogatja az apját, de nem tudta eldönteni, hogy Lucius mostani viselkedését mi motiválja, és azt sem, hogy hogyan cselekedjék ő. Végül úgy döntött, nagyjából őszinte lesz.

- A barátom és a húgom után jöttem – kezdte lassan. – Itt, a folyó túloldalán találkoztam Giannával.

- Előre megbeszéltétek? – kérdezte Lucius alig palástolt csodálkozással.

- Mit? – hökkent meg Josh.

- Hogy találkoztok.

- Nem, dehogy! – sietett tiltakozni a fiatalember. – Gianna őrizte az ön birtokát, engem settenkedő muglinak nézett.

- Értem – bólintott Lucius. – Te persze könnyedén legyőzted.

- Valóban. És bűbájt szórtam rá, hogy kötődjön hozzám. Ő persze azt hiszi, hogy az érzései igaziak – folytatta Josh szenvtelen arccal.

- Nem igaz! – kiáltott közbe Gianna.

- Aha… - bólintott Lucius. – Tehát te sem kötődsz hozzá igazán.

- Természetesen nem – felelte a fiatalember közömbös hangsúllyal.

- Josh…! – Gianna hangja döbbenten fúlt el. Színjáték lett volna Josh szerelme? Vagy ez a színjáték? Mindenképp fáj…

- Mi közöm is lehetne egy halálfaló nőhöz? – folytatta Josh. – Viszont így sokkal könnyebb volt elérnem, hogy azt tegye, amit akarok, mint bármilyen más módszerrel.

- Imperius? – kérdezte Lucius ismét ironikus hangsúllyal.

- Az Imperius sajnálatos módon nem szerepel a fehér mágusok repertoárjában, Mr Malfoy – válaszolta Josh nem kevesebb ironiával. – De higgye el, igyekszünk majdnem ugyanolyan hatásos átkokkal pótolni, persze a magunk módján.

- Elhiszem – mondta Lucius, majd karbafont kézzel méregette a fiatalembert. A döbbent és könnyeivel küszködő Giannáról látszólag egyik férfi sem vett tudomást. – Nos… Lebuktatok, és Giannára komoly büntetés vár. Ám ha kiderül, hogy átok hatására csempészett be ide téged… Így egy kissé megváltozik a helyzet… Vagy mégsem?

- Mire gondol? – kérdezte a fiatalember.

- Tudod – hajolt Lucius egy kissé bizalmasan Josh felé -, ha nem is vagyok magid, de intrikában még bizton fel tudom venni veled a versenyt.

Josh arcán árnyék suhant át: most először látszódott, hogy dühös.

- Rendben, Mr Malfoy – mondta halkan. – Újra kérdem: mit szándékozik tenni?

- Talán mégis át kellene, hogy adjalak benneteket a Nagyúrnak… - mondta ismét Lucius, miközben álszent képet vágott.

- Próbálja meg! – sziszegte a fiatalember. Dühében megremegtek az orrcimpái.

- Hát… megpróbálhatom… - lépett egyet előre Lucius.

- Ne! – ugrott elé Gianna. – Kérem, Mr Malfoy, ne!

- Véded? – nézett rá Lucius. – Hiszen azt mondta, nem szeret!

- Nem érdekel – rázta meg a fejét dacosan a lány. – Én szeretem.

- Hallottad, csak hiszed. Ő bűvölt meg, hogy ezt hidd. Gianna – emelte meg a lány állát Lucius -, kicsi lány, térj végre észhez! Ez csak egy fehér mágus, aki rútul tőrbe csalt téged.

Gianna megpróbált farkasszemet nézni a férfival, de könnyek homályosították el a látását, így gyorsan elrántotta a fejét és elfordult.

- Nem hiszem – motyogta.

- Gianna…

- Lucius bácsi! – pördült vissza a lány, és most már nem bánta, hogy a férfi meglátja az arcán legördülő könnyeket. – Ne bántsa őt! Higgye el, nem tett velem semmi rosszat, semmivel nem ártott nekem…!

- És a Nagyúrnak? – kérdezte csöndesen Lucius.

Gianna meghökkent. Sápadt arccal dadogta:

- Neki sem…

- De akar. – S hogy a lány nem válaszolt, hozzátette: - Ha nem adjuk át a Nagyúrnak, árulók leszünk.

Gianna olyan fehér lett, hogy a sötét szeme valósággal világított az arcában, de a keze, amiben a hirtelen előrántott pálcáját tartotta, nem remegett.

- Vállalom.

- Elárulnád ezért – biccentett Lucius a fejével Josh felé – a Nagyurat? Az apádat? A családodat?

- Igen – bólintott elszántan a lány.

Lucius Joshra nézett, de a fiatalember nem viszonozta a pillantását. Ő Giannában gyönyörködött.

- No és most? – vonta fel a szemöldökét gúnyosan az idősebb férfi. – Most én kérdem, mit szándékoztok tenni.

- Most levezet bennünket a pincebörtönbe – felelte határozottan a lány.

- Ott is akartok maradni? – villant meg kajánul Lucius szeme. – Mert ha így folytatjátok, ezt könnyen elintézhetjük.

- Nem! – vágta rá Gianna. – Ott van Josh húga, őt akarjuk elvinni. És figyelmeztetem – tette hozzá fenyegetően -, ha bármivel is próbálkozna, nagyon megjárja!

- Nocsak! – fonta a kezét karba ismét Lucius. Úgy látszott, egy csöppet sem ijedt meg a lány fenyegetésétől. – Már nem vagyok Lucius bácsi?

- Indulás! – kiáltott rá Gianna.

- Egy pillanat. – Lucius még csak fel sem emelte a hangját. – Hallanod kellett arról, hogy mennyi csapda vár lenn az olyanokra, akik illetéktelenül akarnak lejutni a pincebörtönökhöz. Nekem még csak próbálkoznom sem kell – nyomta meg a szót. - Elintéz a pincebörtön maga is benneteket. Ne mondd, hogy nem hallottál erről rebesgetni semmit!

Gianna egy pillanatig habozott csupán.

- Josh magid – jelentette ki úgy, mintha ez mindent megmagyarázott volna.

Lucius ránézett Joshra, de a fiatalemberen tizedannyi határozottságot sem fedezett fel, mint amennyit a lányon.

- Jó – bólintott Malfoy. – Kikerülitek a csapdákat, mert Josh magid. Kiszabadítjátok Alice-t, mert Josh magid. Vissza is jöttök, sőt, el is hoppanáltok innen, mert Josh magid. De mi lesz Harryvel? Úgy tudom, ő Joshua barátja. Őt itt hagyjátok?

Gianna ismét habozott.

- Nem – mondta. – Őt is magunkkal visszük.

- A Nagyúr különleges figyelmet szentel Harrynek, ráadásul rávette a kölyköt, hogy szavát adja: két hétig el nem mozdul a kastélyból. Persze – tette hozzá egyre gúnyosabban Lucius -, Josh ezt a megegyezést is semlegesíteni tudja, mert Josh magid.

- Igen – vágta rá Gianna immáron dacosan.

- Nagyszerű! Ezek szerint Hermionét is viszitek, akit maga a Nagyúr zárt be a szobájába?

- Hermione itt van? – kapta fel a fejét Josh.

- Igen – felelte Lucius, és a hangjában ezúttal nyoma sem volt a gúnynak. – A Nagyúr eredetileg Dracót akarta idecsalni egy levéllel, de Hermione állított be helyette.

- És Draco már tudja? – kérdezte Josh ártatlan arccal.

- Persze.

A két férfi egymásra meredt. Mindketten olvasni próbáltak a másik gondolataiban.

- Még semmilyen terve sincs – szólalt meg végül Lucius. – Egyelőre csak tájékozódni próbál, és ugyanezt javasolja neked is.

- Tudta, hogy jövök. – Josh ezt nem kérdezte, hanem csak megállapította.

- Alice érkezése után logikus volt – vonta meg a vállát finoman Lucius. – Apádra is számítani lehet.

- Meg Remusra – fűzte hozzá Josh. – Ők is próbáljanak meg tájékozódni? Nem hinném, hogy elfogadnák ezt a javaslatot.

- Ha bármi használható tervvel állnak elő, szívesen meghallgatjuk őket.

- Mi ez az egész? – kérdezte Gianna, aki egy ideje értetlenül pislogott hol az egyik, hol a másik férfira. Az előbb még halálos ellenségek voltak, most meg… mintha csak valami közös akciót beszélnének meg.

Josh adta meg a magyarázatot:

- Mr Malfoy csak próbára tett az imént téged, drágám – mondta. – Tudni akarta, meddig vagy hajlandó elmenni értem.

- Mmmi…?

- Mr Malfoy tudta, hogy ide fogok jönni Alice-ért, de azt nem, hogy te is jössz, és hogy benned is megbízhat-e.

- Lucius bácsi fehér mágus? – suttogta megrökönyödve Gianna.

- Nem, dehogy! – mosolyodott el Josh. – Csak egy Malfoy, aki mindenáron megvédi a családját.

- Alice is Malfoy? – kérdezte végképp összezavarodva Gianna.

- Ő majd csak lesz egy pár év múlva – válaszolt Draco, aki úgy termett a szobában, hogy egyikük sem vette észre. – De Harry és Hermione máris az.

- Na és nem lehetne csak úgy felkapni mindenkit, és angolosan távozni? – kérdezte Josh, aki a meglepődés legkisebb jele nélkül fogott kezet az ifjabb Malfoyjal. – Végül is ez a ti kastélyotok.

- Apám már mondta – rázta meg a fejét Draco -, Harry megígérte a Nagyúrnak, hogy két hétig itt marad.

- Megszegi a szavát – vont vállat Josh.

- A Nagyúr mágikus burkot készített a kastély körül az ígéretéből. Nem szegheti meg a szavát.

- Draco… - kezdett bele Lucius, de Draco leintette.

- Nem, apám, ezt már megbeszéltük! Ráadásul nem csak te és anya halnátok meg, hanem Harry maga is. Vagy legalábbis súlyosan megsérülne.

- Honnan veszed?

- Megvizsgáltam a burkot. Tudod – húzta el kissé a száját Draco -, valamivel többet is csinálok itt, mint mászkálok a titkos folyosókon és tördelem a kezem.

- Nem vádoltalak ilyesmivel.

- Nem is neked mondom, hanem Josh-nak – felelte Draco a fiatalemberre nézve.

Josh nyíltan viszonozta a tekintetét.

- Jó – mondta rövid, néma szempárbaj után. – Én sem vádollak. De van már valami terved?

- Halványan körvonalazódik valami, de még nincs elegendő információm. Nem tudom például, milyen varázslat zárja Hermionét a szobájába. Kívülről meglehetősen áthatolhatatlannak tűnik, belülről viszont nem vizsgálhatom meg.

- Miért?

- Nagyon kockázatos lenne bemennem. Lehet, hogy ki sem jöhetnék.

- Ez nagyon valószínű – bólintott Lucius. – A Nagyúr számít arra, hogy idejössz, úgyhogy biztos csapdába esnél, ha Hermione közelébe akarnál férkőzni. Viszont most itt van Gianna.

Mindhárom férfi egyszerre nézett a lányra, aki belépése óta tágra nyitott szemmel bámult Dracóra és eddig ki sem nyitotta a száját.

- Azért rendeltem ide – folytatta Lucius -, mert a Nagyúr parancsára egy megbízható nőszemélyt kellett kerítenem Hermione mellé. Igaz, akkor még nem tudtam, hogy az ő személye ennyire telitalálat lesz, de azonnal rá gondoltam. Gianna általában higgadt, nyugodt és okos, és most éppen ilyen ember kell Hermione mellé. Ráadásul a Nagyúr személyesen is ismeri és tudja, hogy milyen elkötelezett híve. Legalábbis volt eddig – biccentett finoman elmosolyodva Josh felé.

- Valóban – helyeselt felélénkülve Josh. – Mi viszont tökéletes informátorra teszünk szert a személyében. Mármint ha vállalja a kisasszony – nézett a lányra.