A többiek azonnal odamentek a bejárathoz. Szerencséjük volt, a bejárat magasabban állt, mint a barlang padlója, és ez a küszöb mintegy természetes mellvédet nyújtott nekik. E mögül lövöldözött Malazár és Godrik, és most e mögül néztek le a többiek.

Valóban készülhettek valamire. Messze, jóval a fiúk lőtávolán túl magas, sötét páncélingbe öltözött, igencsak parancsolónak tűnő alak jelent meg, a barlanghoz jóval közelebb pedig egy katona, aki frissiben levágott gallyat lobogtatott hevesen.

- Lődd le! - rebegte Pennardun.

- Valamit akar - rázta meg a fejét Godrik. - Előbb hadd mondja el.

Úgy látszik, Malazár Godrikkal érthetett egyet, mert bár nem szólt, nem is lőtt. Várt.

- Hé! Ti ott! - kiabált a katona. - Őhercegsége, Rhodewy nagyúr kíván veletek szólni!

Godrik már vette a levegőt, de Malazár megelőzte:

- És mit kíván mondani nekünk Rhodewy nagyúr? - kiáltott vissza. S hogy Godrik értetlenül meredt rá, halkan magyarázkodott: - Nekem mélyebb a hangom.

Godrik kissé elpirult, különösen, hogy magán érezte a nők tekintetét, de bólintott. Igaza van Malazárnak, valóban jobb, ha ő beszél. Neki tényleg mély hangja van. Sőt! Nagyon is! Hadd higgye Rhodewy, hogy férfival beszél! Mindez egy pillanat alatt játszódott le, s közben a katona felelt:

- Rhodewy nagyúr nem akar bántani benneteket. Felajánlja vendégszeretetét Badb hercegnőnek és kíséretének.

A barlangban tartózkodók összenéztek.

- Jól sejtette Rigel - mondta halkan Godrik.

Bátyja említésére Malazár halványan összevonta a szemöldökét, aztán élesen kiáltott vissza:

- Furcsa módját választotta a nagyúr a szívélyes invitálásnak. Köszönjük, inkább nem kérünk belőle!

- Ki vagy te, hogy a hercegnő nevében merészelsz beszélni? - kérdezte most a másik férfi.

A barlangban lapulók a határozott, parancsoláshoz szokott hanghordozásból azonnal kitalálták, hogy a most megszólaló sötét alak csak a herceg lehet. Nagyjából ugyanolyan mély hangja volt, mint Malazárnak, ám erőteljesebb. Hiába, hiszen Rhodewynél egy felnőtt férfi nem mindennapian széles mellkasából tört fel a levegő, ami megrezegtette azokat a mélyen zengő hangszálakat, Malazár pedig hol volt még ettől?

Ám bármilyen messze volt is, a fekete hajú fiú nem egykönnyen ijedt meg:

- Őfelsége, Berol király lovagja vagyok, és őfensége, Badb főhercegnő hangja. Ki vagy te, hogy rá mersz támadni ilyen magas méltóságú személyre?

- A követem már bemutatott - lépett egy lépéssel közelebb Rhodewy.

- Nem. Csak az egyik címedet említette. Azt nem mondta, hogy te vagy az útonállók királya, a haramiák hercege.

- Nagy a szád, Hang! - lépett nyugodtan még közelebb a nagyúr. - Én a helyedben nem haragítanám magamra azt, aki bármelyik pillanatban végezhet velem.

- Messze van még az a pillanat, Nagyuram! - vágott vissza Malazár. - Lehet, hogy el sem jön.

- Ebben azért nem lennék olyan biztos.

- Jó ideje próbálkoztok már ide jönni, de eleddig egyőtöknek sem sikerült.

- Idő kérdése csupán - mondta Rhodewy és még közelebb lépett. - Örökké nem tarthatod magad.

- Majd átveszi a helyemet más.

- Nincs más veletek, Hang - felelte a herceg. Most már odaért a követéhez, lőtávolba került, de ez - úgy látszik - a legkevésbé sem izgatta. Még följebb lépett. - Mindössze hatan vagytok: a hercegnő, két másik nőszemély, egy apáca, egy apród, meg te. Ki venné át a helyedet, Hang? Talán az apáca, Jézus jegyese? - horkantott fel megvetően Rhodewy.

Godrik fél szemmel látta, hogy Mater Mariának ökölbe szorult a keze.

- Akár ő is - mondta Malazár. - De az apród biztosan.

- Egy apród! - A herceg kis híján kiköpött. - Lovagjaid hulláival van tele ez az erdő, és te egy apróddal fenyegetsz engem?

- Az erdőnek ez a része a te embereid hulláival van tele - válaszolta Malazár.

- Csak nem azt akarod mondani, hogy az apródod keze által haltak meg? - nevetett fel gúnyosan Rhodewy.

Malazár tekintete összevillant Godrikéval, és azután Godrik kissé kiemelkedve a mellvéd mögül célzott és lőtt. A nyílvessző éppen a herceg lába előtt fúródott be a földbe.

Nem látták tisztán Rhodewy arckifejezését - ahhoz még messze volt, - de az biztos, hogy a herceg nem lépett közelebb. Igaz, távolabb sem, mintha meg akarta volna mutatni, hogy van mersze lőtávon belül maradni.

Sok mindenhez volt mersze, az bizonyos.

- Jó céllövő az apród - mondta egy pillanatnyi hallgatás után a herceg, és lehetetlen volt nem kihallani a hangjából a visszafojtott haragot. - Ám ketten akkor is kevesek vagytok a seregem ellen. Adjátok ide nekem a hercegnőt, és ti mehettek békével.

- Nem ilyen parancsot kaptam.

- Fel akarod magad áldozni? Hős halott akarsz lenni?

- Tudom tartani a helyzetem - felelte kurtán Malazár.

- Előbb-utóbb elfogy a nyilad, Hang! Mivel lövöldözöl utána ránk, te meg az apródod? Kavicsdarabokkal?

- El tudom torlaszolni a bejáratot úgy, hogy csak egy ember férjen be.

- És e torlasznál legyilkolsz vagy ötszáz embert - gúnyolódott Rhodewy. - Nagyszerű lovag vagy, Hang, de még a te erőd is véges.

- Akkor eltorlaszolom úgy, hogy egy se férjen be.

- És akkor meg is építed saját kriptátokat - vágta rá a herceg. Kis szünetet tartott, aztán folytatta: - De mi végre ez a makacskodás? Titeket elengedlek, a hercegnőt pedig nem bántom.

- Hát akkor mit akarsz vele? - kérdezte Malazár.

- Feleségül akarom venni.

A barlangban levők ámultan néztek össze. Erre a válaszra egyikük sem számított. Malazár töprengve pillantott Badbra, de a hercegnő arcáról döbbeneten és némi haragon kívül egyebet nemigen tudott leolvasni. A fiú végül visszafordult Rhodewy felé.

- Őfenségének már van vőlegénye, nagyuram. De az nem te vagy.

- Az igazi vőlegénye én vagyok - válaszolta nyomatékosan a herceg.

Malazár ismét vetett egy futó pillantást Badbra.

- Ha szereted őt, nagyon sajnálom - felelte utána. - De a király mással jegyezte el.

- Mert a király tévedésben él - mondta Rhodewy hevesen. - Nem ismeri kellőképpen az itteni viszonyokat. Ide erőskezű hadúr kell, aki véget tud vetni a rablásnak, útonállásnak. Llar erre alkalmatlan.

- Úgy hírlik, hogy a rablások, útonállások hátterében magad vagy, Nagyuram! - jegyezte meg ironikusan Malazár.

- Lehet, hogy ez igaz, lehet, hogy nem. De akár így, akár úgy, én biztonságot tudok itt teremteni - felelte a herceg cinikusan.

- Lehet. De ez nem az én gondom. Az enyém csak az, hogy Llar herceghez vigyem a hercegnőt.

- Gondolkozz, Hang! - csattant fel Rhodewy. - Előbb-utóbb úgyis az enyém lesz az a lány, minek áldoznád fel magad?

- Sok embered fogja azt még bánni!

- Sok - bólintott rá a herceg, aztán enyhén megrántotta a vállát.

- Nem szánod a kiontott vért? - csodálkozott Malazár.

Még onnan, messziről is érezték, hogy Rhodewy milyen gúnyos mosolyra húzza a száját.

- A kiontott vérért nem kár, ha eredményt hoz - mondta, s hogy Malazár erre nem tudott mit felelni, még hozzátette: - Ők csak gyalogok. Feláldozhatóak, és ezt ők is tudják. És te... Te is feláldozható vagy, Hang. Erre még nem gondoltál?

- Kész vagyok életemet adni a hercegnőért - vágta rá Malazár szilajul.

- Jó. Látom, igaz lovag vagy - pendített meg másmilyen húrokat a herceg. - De igaz lovag létedre hogyan áldozhatod fel a hölgyeket?

- Badb hercegnőt?!

- Ostoba! - csattant fel Rhodewy. - Mondtam már, Badbot feleségül veszem. De ott van a másik két fehérnép, meg az apáca. Az ő halálukat hogyan veszed a lelkedre?

- Ha meghalnának e csetepatéban, nem én ölném meg őket, hanem te, nagyuram! - lépte át a lelki kelepcét Malazár.

- Én ugyan nem emelek kezet asszonyszemélyre, de ostromnál ugyebár sok minden megeshet - vált ismét végtelenül cinikussá a herceg hangja. - Még az is előfordulhat, hogy az embereim véletlenül megölik őket. Tudod, ha egy ilyen csőcselék megindul...

Malazár a többiekre pillantott. Badbot kivéve mindük arca elszánt és haragos volt, Godrik még a fogát is megcsikorgatta dühében, Badb azonban megbűvölve hallgatta a Sötét Herceget.

- De ha megegyezünk - folytatta Rhodewy, - nem esik bántódásuk. Gondolkodj, Hang! Te, az apródod, a két nő meg az apáca - egyetlen fehércselédért. Nem rossz ajánlat, magad is beláthatod!

Malazár hallgatott.

- Nos, Hős Lovag - ütötte tovább a vasat a herceg, - elfogadod?

- Nem! - kiáltotta Malazár.

- Igen! - kiáltotta vele egy időben Badb.

- Micsoda?! - rivallt a hercegnőre Godrik, és vissza is rántotta, mert a lány már indult is volna.

- Á! Fenséges hölgyem! - vigyorgott Rhodewy. - Örülök, hogy végre hallhatom a hangodat!

Badb válaszolni akart, de Godrik rászólt:

- Hallgass! - És egyik kezét a lány szájára tapasztotta, a másikkal pedig még erősebben szorította a karját.

- Tehát áll az alku, hercegnő? - kiáltotta közben Rhodewy.

- Nem alkudozunk veled! - kiáltotta vissza Malazár.

- Rangosabb tárgyalópartnerem akadt, Hang! - vetette oda a herceg gőgösen. - Ha urad és úrnőd beszélnek, neked hallgass a neved!

- Isten után csak a király az uram! - vágott vissza Malazár. - És az uram azt parancsolta, hogy vigyem a lányát Llar herceghez.

- Ne dühíts tovább, lovag! - dörögte Rhodewy. - Ha nem adod a lányt, elveszem, te pedig csak a lenyúzott bőrötökön viheted meg nászunk hírét a királynak!

Badb hevesen megmozdult, de Godrik továbbra sem engedte el.

- Ssss! - intette csendre a hercegnőt. - Ssss! - És Badb - nyugtalanul ugyan, de - csöndben maradt.

- Mit mondasz hát? - sürgette őket a herceg immáron végképp türelmét vesztve.

- Gondolkodom - bökte ki Malazár.

- Tehát hajlandó vagy végre gondolkodni - vigyorodott el elégedetten Rhodewy. - Helyes!

Malazár hátát a küszöbnek vetve leült a földre, onnan mérte végig a többieket. Mater Maria és a két lány sápadt, de elszánt arccal nézett rá, Badb pedig - akit még mindig Godrik fogott, bár a száját elengedte, - lehajtotta a fejét, és behunyt szemhéja alól egyre szivárogtak a könnyek.

Godrik nagyot sóhajtott.

- Nem adhatjuk oda - mondta.

- Nem. - Malazár kurta válasza is inkább egy sóhajra hasonlított.

Badb hangtalanul felzokogott.

- Meghalunk? - cincogott Pennardun vékonyka hangon.

Malazár szórakozottan bámulta Godrikot és Badbot. Ahogy ott álltak majdhogynem egymás mellett, a két nagyjából egyforma alak... hosszú, szőke haj, kék szemek... még az arcuk is hasonlatos...

- Ha odaadnánk nekik Godrikot, mint Badbot, akkor nem - bökte ki hirtelen jött ötletét, amit a látványuk sugallt.

- Godrikot? - csodálkozott rá Mater Maria.

- Beöltöztetjük Badb ruháiba. Termetre olyasmi Godrik is - intett a kezével bizonytalanul a barátja felé. - A szőke haja is... A hangja is még lányos...

Godrik máskor azonnal felháborodott volna az efféle kijelentésektől, most azonban felélénkült.

- Ez nagyon jó ötlet!

Badb hevesen lerázta magáról Godrik kezét.

- Ez egy borzalmas ötlet! - kiáltotta öccse arcába indulatosan.

- Egyáltalán nem - dőlt előre Malazár. - Téged semmiképp sem adhatunk át a Sötét Hercegnek, így viszont megmenekülhetünk.

- Godrik élete árán? - kérdezte Badb szinte gyűlölködve.

- Ugyan! - lépett előre Godrik, hogy láthassa a hercegnő arcát. - Malazár úgyis kitalál valamit.

- Mit lehet itt kitalálni? - vetette közbe Teleri.

Malazár megsimogatta az állát. Jellegzetes mozdulata volt, ha töprengett valamin.

- Ha Godrik ügyesen alakítja a lányt, kibírja, míg két nap alatt itt leszünk Llar csapatával. Négy nap alatt meg akár a király hadaival is.

- Hogyan tudna ügyes lenni? - csóválta a fejét a Mater. - A herceg el szokta venni, amit akar, és akkor villámgyorsan kiderül, hogy leány helyett fiút tart a kalitkájában. Ha pedig kiderül... nem szeretnék a kislovag helyében lenni.

Malazár ismét végigsimított az állán.

- Szerintem neki nem Badb kell, hanem a hozománya. Márpedig hogy a Cochran Carrick-i birtokhoz hozzájusson, a király áldása kell. No meg az adománylevele. Godrik ezzel tarthatná sakkban a Sötét Herceget.

- Ez jó ötlet! - élénkült fel a Mater, aki maga is jó ismerője volt az udvari intrikáknak. - Ha Rhodewy erőszakoskodna netán, mondhatja, hogy jó, őt megkaphatja így, de Cochran Carrikot nem. És így tényleg kibírhatja azt a pár napot lányként.

- De hát miért nem mehetek én? - kérdezte Badb csodálkozva.

- Mert atyád Llarhoz küldött - magyarázta neki Godrik.

- No és? Fogságba estünk!

- Ha mi is fogságba esnénk, akkor hagyján!

- Nem értelek - rázta meg a fejét a hercegnő. - Miért kellene nektek is fogságba esnetek?

- Mert ha nélküled állítanánk haza, atyád kivégeztetne bennünket - vágta el kíméletlenül a finom magyarázkodás fonalát Malazár.

Badb levegő után kapkodott.

- De hát miért?

- Mert nem teljesítettük a parancsot - vonta meg a vállát a fiú.

A hercegnő Godrikra nézett, de bizony a szőke fiú szeméből azt olvashatta ki, hogy Malazár igazat mondott. És ha még ez sem győzte volna meg, hát elegendő volt a Materre és a lányokra pillantania.

Badbnak meg kellett emészteni ezt. Hiszen álmában sem gondolta volna, hogy atyja ugyanolyan kegyetlen lehet, mint Rhodewy...

- Akkor miért nem megyünk mindannyian fogságba?

- Ha esély van rá, hogy elmenekítsünk? - nézett rá Malazár.

- Mindig csak én! - fakadt ki paprikapirosan a méregtől Badb.

- Meg mi - fűzte hozzá az öccse. - Én nem bízok ebben a hercegben. Nagyon nem szívesen adnálak a kezére.

- Van más választásod? - kérdezte kihívóan a hercegnő, de Malazár helyett Godrik válaszolt rá:

- Van. Hogy engem ad oda.

Badb erre már nem tudott mit mondani. Megértette, hogy vagy Godrik, vagy a többiek mindnyájan. És ki tudja, lehet, hogy igaza van Malazárnak; meg tudják menteni a fiút. Mégsem tetszett neki az ötlet. Nagyot sóhajtott és lehajtotta a fejét.

- Cseréljetek ruhát - utasította őket Malazár és aztán kinézett.

Rhodewy nem vesztegette hiába a várakozás perceit. Ő maga kissé hátrébb húzódott, de néhány emberét előreküldte.

- Hát így lehet bízni benned? - kiáltotta szemrehányóan Malazár, miután lenyilazta a settenkedőket.

- Nem ígértem semmit. Csak helyeseltem, hogy végre gondolkodsz - vágta rá cinikusan a herceg. - No és jutottál végre valamire?

- Jutottam.

- És? Mire? - faggatta Rhodewy.

Malazár nagy levegőt vett.

- Mi a biztosíték afelől, hogy nem bántod a hercegnőt? - kérdezte.

- Hányszor mondjam még, Hang? - kérdezte mesterkélt ártatlansággal Rhodewy. - Feleségül akarom venni.

- Tehát nem ölöd meg. De mi a biztosíték, hogy nem illeted őt egyéb módon?

- Mire gondolsz, Hang? - játszotta meg az értetlent a herceg.

- Tudod jól! - vágott vissza Malazár. - Nem emelsz rá kezet. Nem törsz az ártatlanságára.

- Atyjaura áldása nélkül? Soha!

- Esküdj meg!

- Esküszöm az élő Istenre! - emelte fel a jobbját Rhodewy.

- És Szent Györgyre! - citálta elő a biztonság kedvéért a lovagok védőszentjét Malazár.

- És Szent Györgyre! - ismételte utána a férfi. A fiatalok nem látták az arcán megjelent megvető fintort, ezért Malazár nyugodtan folytatta az alkudozást:

- Esküdj meg arra is, hogy a hölgyek is biztonsággal eltávozhatnak!

- Esküszöm!

- Az élő Istenre?

- És Szent Györgyre! - mondta Rhodewy magától.

- Jól van! Akkor kimegyünk innen.

- Az apródod és a magad biztonságáért nem kérsz esküszót? - kérdezte a herceg, és most már egyértelműen kicsendült a hangjából a gúny.

Malazár habozott egy pillanatra, de aztán pillantása rátévedt az immáron apródruhában feszítő Badbra és döntött:

- De igen! - kiáltott ki.

- Esküszöm az élő Istenre és Szent Györgyre, hogy se az apródodnak, se neked nem esik se tőlem, se embereimtől semmi bántódásod.

- Ámen! - nyugtázta Malazár a fogadalmat, aztán végignézett kis csapatán. Mindnyájan elszántak és sápadtak voltak, Badb különösen sápadt. Malazár azonban most mégis a barátjára figyelt, nem a hercegnőre. Hirtelen annyi mindent akart neki mondani, hogy végül nem mondott semmit, csak a kezét nyújtotta. Godrik úgy fogadta el, ahogy máskor is szokta: a kettejük között érvényben lévő titkos fogásokkal. A szőke fiú szeme csillogott, a fejét felszegte, orrcimpája meg-megremegett; szinte olyan volt, mint egy harci paripa csata előtt, csak éppen nem rúgkapált és nem nyihogott. Malazár de sokat ugratta ezért a szokásáért! Mert Godrik minden csibészségük előtt így viselkedett, mintha jelezni akarta volna, hogy lám, van vér a pucájában...

Hiszen ez is csak egy csíny - nyugtatta magát Malazár, aki bizony mégiscsak aggódott, de aztán nagy levegőt véve elsőként lépett ki a barlangból. Godrik követte, őt meg Teleri, őt Pennardun, Mater Maria, legvégül pedig az apródruhába öltözött Badb.
Míg le nem értek ahhoz a kis tisztáshoz, ahol nemrégiben Malazár felfelé indult a patakot követve, nem történt semmi. Ám odalent azonnal körbevették őket Rhodewy emberei, s aztán előlépett maga a herceg is. Szemmel láthatóan keresett közülük valakit, de nem találta, így végül pillantása megpihent az elöl álló fiún. Összevont szemöldökkel méregette.

- Te vagy a Hang? - kérdezte végül.

Malazár meghajtotta magát.

- Szolgálatodra, nagyuram - mondta, és a herceg csakúgy, mint az emberei, azonnal ráismert a hangjára.

- Egy kölyök? - fújtatott a herceg.

- Malazár vagyok az Anguis nemzetségből - mondta a fiú felegyenesedve, és büszkén állta a herceg haragos tekintetét.

- A király legifjabb unokaöccse! - horkant fel Rhodewy. Természetesen hallott már róla, hiszen Malazár a király rokonságához tartozott. - Ügyes! - nézett végig a fiún. Mi tagadás, dühe mellett tiszteletet is érzett iránta, hogy volt mersze őt felültetni. - És a hercegnő?

- Íme! - intett hátra Malazár a mögötte álló Godrik felé.

- Remélem, ő igazibb hercegnő, mint amilyen lovag te vagy - morogta Rhodewy a fogai között, de látszott, elismerése már legyőzte a haragját Malazár iránt. Még egy pillantást vetett a fiúra, aztán figyelmét a "hercegnő" felé fordította. Úgy mérte végig, mintha egy lovat nézett volna a vásárban. Még az állát is megemelte, ám Godrik elütötte a kezét.

- Több tiszteletet! - förmedt lányos hangján Rhodewyre. - Főhercegnő vagyok!

A férfira szemmel láthatóan nem volt nagy hatással a kioktatás, mert elkapta a "hercegnő" karját. Godrik megpróbálta kirántani magát a szorításból, de hiába.

- Ő az? - kérdezte Rhodewy egy mögötte álló alaktól.

Az alak előrelépett, és a többiek elhűlten fedezték fel benne Arnold lovagot, a kíséret egyik tagját. Áruló!
Mi lesz, ha felismeri Godrikot...?

- Ő, nagyuram - mondta némi szemrevételezés után a lovag.

- Biztos? Elég éretlen...

- Igen. Őt láttam beszállni a batárba. Szőke a haja, kék a ruhája. És nézd, nagyuram, ott van a király gyűrűje az ujján! - mutatott Arnold a Godrik kezén csillogó gyűrűre.

Malazár csodálkozva pillantott rá. Neki ugyan eszébe nem jutott volna ilyen apróság! Okos lány ez a Badb...

Rhodewy végre elengedte Godrik karját.

- Rendben van - mondta, aztán Malazár kezébe nyomott egy pergament. - Vidd el ezt a levelet a királynak, fiú. Ebben kérem meg tőle a hercegnő kezét. Van benne néhány ajánlat... Gondolkodjon el rajta. Mondd el neki, mit láttál itt. Mondd el, hogy csak egy szavamba kerül, és soha egyetlen szállítmány sem jut el a kikötőig. De ha megkapom az áldását a frigyünkre... koronájának legbiztonságosabb ékköve lesz ez a vidék. Mondd meg neki, fiú!

- Elmondom, nagyuram. Remélem, őfelsége megjutalmazza igyekezetedet érdemed szerint - villant nagyot Malazár szeme, miközben meghajtotta magát. És ha netán Rhodewynek nem is tetszett a fiú kétértelmű kijelentése, nem tette szóvá. Hagyta, hogy Malazárék felszálljanak a lovukra. Csak amikor már odébb jártak, akkor intett, és az egyik íjász a távozók után lőtt.

Mater Mária fájdalmas nyögéssel dőlt a lova nyakára. A nyíl a jobb lapockájánál hatolt belé.

- Mit műveltél? - támadt a hercegre Godrik, de Rhodewy ugyanúgy kapta el a karjait és szorította magához, ahogy a fiú az imént Badbot. Azzal a különbséggel, hogy Godriknak annyi esélye sem volt megszabadulni a herceg vasmarkából, mint Badbnak volt tőle.

De Malazár is visszafordította a lovát:

- Ez a te szavad, Haramiák Hercege? - kiáltotta sötét arccal, miközben a lányok két oldalról fogták közre a Matert, hogy le ne essen a lováról.

A katonák elhűlve hallgatták, de Rhodewynek szemmel láthatóan tetszett a fiú merészsége.

- Nem szegtem meg a szavam, Hang! - kiáltott vissza szinte derűsen. - Apácára nem esküdtem!

Malazár azonnal felfogta, hogy baklövést követett el, hogy a Materre nem kérte külön a herceg szavát, és hogy Rhodewy ezzel vágott vissza neki az eddigiekért.

- De a hercegnő épségére szavadat adtad! - emlékeztette a Sötét Herceget.

Rhodewy gúnyosan vigyorogva nézett Godrik arcába, aztán megperdítette a fiút, és a derekánál fogva feldobta a nyeregbe.

- Azt betartom! - kiáltotta vissza, azzal maga is nyeregbe szökkent. Elindult, emberei pedig követték; otthagyták a kis társaságot, de Malazár még utánuk kiáltott:

- Rhodewy herceg!

Rhodewy megtorpant és visszanézett.

- Még találkozunk!

Rhodewy elvigyorodott a kamasz fiú nyílt fenyegetésére. Amennyire nyergében ülve tehette, mélyen meghajolt, aztán búcsút intve elvágtatott.