7. fejezet
Lucius hosszan nézett Draco után. Azután elindult a drapéria felé. Az ajtó nem volt észrevehető, mégis megtalálta. Belépett. Draco nagy sietségében se a kulcsot nem vette ki, se be nem zárta. Lucius csak egy pillanatig habozott, mielőtt lenyomta volna a kilincset.
Hermione ismét az ablak üvegének támaszkodott. Testén éppen átfutott a görcs. Szemét lehunyta, ajkát összepréselte, de hangot nem adott ki. A fájás elmúltával kifújta a levegőt. Fejét oda sem fordítva kérdezte:
- Nos, Mr. Malfoy, hogyan döntött?
- Hallhatta az előbb Miss Granger.
- Tehát az is a válogatott Malfoy-kínzásokhoz tartozik, hogy végigcsináltatják velem, mielőtt mindkettőnket megölnek?
- Remélem, nem akarja megtagadni egy apától, hogy megnézhesse elsőszülött gyermekét? - kérdezte cinikusan Lucius.
- Áh, az apai érzés dicséretre méltó példája! - húzta el a száját gúnyosan Hermione. - Könnyekig meg vagyok hatva!
- No és, feltételezem, magától is el akar búcsúzni. Ezt sem tartja meghatónak?
- Nem önként tartózkodom itt. És nem önként kerültem ebbe az állapotba - suttogta Hermione. - Bocsássa ezért meg nekem, hogy kissé érzéketlen vagyok Draco kedveskedései iránt.
- Hát ez nem éppen a leghízelgőbb ránézve, de bizonyos szemszögből nézve érthető.
- Óh, ön roppant megértő… - Hermione nem bírta folytatni, mert egy újabb fájás jött. Lucius hiúzként figyelte.
- Meddig tarthat még, mit gondol? - kérdezte a nőt a szünetben.
- Nem tudom - rebegte Hermione. - Ez az első szülésem. Sajnálom, de nem tudok pontosabb információval szolgálni megölésem időpontjához.
- Nagyon fáj?
- Ha jelent ez magának valamit, a gyerek is Malfoy. Mestere a kínzásnak.
Lucius arcán árnyék suhant át. Óvatosan megérintette a nő hasát. Hermione hirtelen felé fordította arcát.
- Igazi Malfoy! És magának mégis meg kell ölnie! Hiába az unokája! A nagyapának kell végeznie az unokával! Nem ironikus?
- Hallgasson!
- Mert ha nem? Tud-e nagyobb kínt okozni még nekem? Vagy megöl? Egy éve könyörgök érte! Nem, Mr. Malfoy, azt mondok, amit akarok!
- Ki szeretné próbálni vajúdás közben a Crutiót?
- Ebben a szobában nem működik a mágia, Mr. Malfoy! Ezért tudott a fia a hatalmában tartani - mondta a nő, de a mondat végére elfulladt a hangja az újabb roham miatt.
- Miért nem fekszik le? - kérdezte a férfi. - Alig áll a lábán.
- Nem biztos, hogy el birok addig menni…
- Támaszkodjon rám! - ám Hermione a fájás elmúltával sem tudott menni, hiába támaszkodott Luciusra. A férfi - látva erőtlenségét - végül ölbe kapta, és az ágyhoz vitte. Soha nem volt még egyetlen szülésnél sem, de azt ő is látta, hogy nem sok van hátra.
- Maradjon nyugton! - mondta a nőnek. - Nekem most mennem kell, de hamarosan segítséggel jövök! Addig tartson ki!
- Kitartok, vagy sem, nem mindegy? - suttogta kínlódva Hermione, és ajkába harapva elfordította a fejét. Lucius pillanatnyi habozás után kiment. Ő nem felejtette el bezárni az ajtót és rejtekhelyére tenni a kulcsot.
|