|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.09. 16:44 - |
| Merthogy ilyen dolgok is megesnek velünk a mugli életünkben... :) |
Köszönöm szépen a jókívánságokat! Mindig át szoktam adni az öregúrnak - és olyan aranyos, hogy mennyire tud neki örülni még akkor is, ha rossz memóriája miatt a jókívánságok küldőinek töredékére emlékszik csak - már ha találkozott egyáltalán az illetővel. Szóval fel szoktátok dobni a napját - és így az enyémet is.
Még egyszer köszönöm!  |
Sziasztok! Tudom, h nagyon regen nem jelentkeztem, es nagyon nem vagyok itt, es ezt is csak utolag mondom el, de nagyon orulok annak, hogy edesapad jol van :) (Bar en jol jartam, mert minden hirt egyszerre olvastam el...) Gyogyulast neki!!!!!!!! |
De jó. :) Mielőbbi felépülést kívánok neki! |
Jaj, nagyon örülök, hogy jól sikerült a műtét!!! 
Puszi az öregúrnak! |
Tegnap éjszaka 11-kor végre sor került a műtétre. Sikerült, az öregúr jól van, azt mondja, most már nem fáj semmije - ami nem igaz, mert a vágás helye a fájdalomcsillapítók ellenére mégiscsak érzékeny -, de jókedve van és éhes, mint a farkas. 
Köszönet mindenkinek, aki együtt szorított velünk! |
Köszönöm! Ha minden igaz, a jövő héten kerül sor a műtétre. |
Ilyenkor nehéz okosnak lenni, és még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy valami nagy bölcsességgel kivágjam magam a döbbent csend és kínos hallgatás szorításából... Még így ismeretlenül is: szeretettel gondolok rá! |
Nagyon drukkolok apukádnak!
Találkoztam vele életemben vagy kétszer, de bűbájos a kisöreg! (Vagy engem könnyű elvarázsolni egy szál rózsával...) |
Bocs, hogy csak ide és hogy csak röviden válaszolok - szégyellem is magam rendesen! 
Apukám még az ősszel elvakart egy csípést a lábán, ami nagyon elfertőződött. Mivel az öregúrnak iszonyatos méretű érszűkülete van, a seb soha nem fog begyógyulni, inkább nekiállt rohadni minden óvintézkedésünk ellenére. Apám hónapok óta iszonyatos fájdalmakat áll ki, de a helybéli orvosok nem mertek vele mit kezdeni - olyan gyenge, hogy félő volt, nem bír ki egy műtétet. Ezért ahelyett, hogy bármi egyéb módon legalább a fájdalmain megpróbáltak volna segíteni, hazaküldték. Gyakorlatilag aláírták a halálos ítéletét minden kímélet nélkül.
Természetesen nem hagytuk annyiban, a nővéremmel sikerült másutt, más városban/megyében elhelyeznünk. A lábát ugyan itt sem tudják megmenteni, de legalább felvállalták annak a lehetőségét, hogy ha az öregúr szervezete nem bírja ki az amputálást, akkor - erős fájdalomcsillapítók mellett - ott szenvedhetett volna ki szegénykém.
A kivizsgálásoknak - úgy tűnik - végük, pénteken kimondták az ítéletet: amputáció. Most már csak a műtét időpontja kérdéses.
Ugrásra készen várom a riadót, mert szegény apám kérte, hogy valamelyikünk legyen ott mellette. Én leszek ott.
Szorítsatok neki. Ráfér nagyon.
|
Az utolsó bekezdésebre reagálván: ilyenkor mindig elszégyellem magam. Nekem nincsenek is probémáim. Minden szép és jó a családban, hála az égieknek az egészség is úgy, ahogy megvan. (Jó, jó, nagyszülőknél akadnak gondok, de azért az sem olyan nagyon vészes - vagy csak nem mondják, de akkor jaj nekik!) Ahogy néztem múltkor azt a végyvideós klipet ( http://www.vagyvideo.hu/blog/?p=95 ), akkor is ez jutott eszembe. Egy szavam sem lehet, örüljek, hogy olyan életem van, amilyen. Ezek után egy csúszó vizsgaidőszak, egy majdnem balul elsült vizsga, egy szakdolgozat már igazán semmiség.
No, azért meg kell küzdenem magammal, meg a mindenféle mással is: Az albérlet magyar és orosz nyelvű könyvekkel, mindenféle jegyzetekkel és fénymásolatokkal van jelenleg tele, úgyhogy elég sakktáblaszerűen lehet közlekedni. Például lóugrásban. És ott vannak még az internetes források is, amiket úgyszintén nem lesz egyszerű feldolgozni. De örömmel jelenthetem be: haladok. A tulajdonképpeni írásnak ma estem neki, de már van 7.300 leütésem, ami szerintem jó arány. Abba nem akarok belegondolni, hogy 60.000-re lesz szükségem, sem abba, hogy a forrásaim ezek után már jelentős mértékben orosz anyagokból állnak, eddig pedig kizárólag magyarral foglalkoztam. Nem és nem. Én igenis jól haladok, hétfőre mindennel kész leszek, leadok valamit a TO-n, aztán utána még pofozgatok rajta, hogy, amikor a tanszékre kerül, odaadhassam a tanároknak a végleges verziót. Szép az élet dom-dodom. (Most, hogy leírtam mindezt, valahogy kevésbé vagyok nyugodt, mint öt perccel ezelőtt. Jaj...) Megpróbálok nem belefulladni a Puskin által emlegetett pétervári árvízbe...
Viszont, legalább ebből is tudható, hogy meglett az a bizonyos mumus vizsgám. Sőőőőt. Én nem tudom, hogy mit osztályozott az a nő, de egy biztos: nekem és neki teljesen más elképzeléseink vannak a jó dolgozat fogalmáról. Még szerencse, hogy ő osztályozott engem, és nem én magamat. Ugyanis adott egy ötöst. Azóta sem tudom, hogy mire fel, de nem az a lényeg.
|
Drága Baghyrám, én ugyan el nem olvasok helyetted egyelten sort se, nem fordítok le egy árva mondatot se, nem írok le helyetted egyetlen szerencsétlen szót se, de elég széles a vállam, gyere, bújj ide és sírd ki magad rajta nyugodtan! (Ugyanez az ajánlat érvényes minden vizsgázó, szakvizsgázó és egyéb szörnyűségeket kiálló leányzóra és fiatalemberre!) És ha ettől egy picit jobb, akkor rajta! Nem félek, hogy elázik a vállam, és százas papírzsepi is akad még kéznél! 
Ami pedig a jóstehetségemet illeti, bezony hogy a valóra váló alternatívát jósolom! Ne aggódj, sárkány volnék, vagy mi a fene (bár a férjem szerint boszorkány-macska), körbeköpködlek, és nem lesz semmi baj! 
Egyébként miért van az, hogy az élet később százezerszer fontosabb, nagyobb horderejű és bonyolultabb problémákat hoz, mégis a diákok vizsgadrukkjához semmi sem mérhető? Magam is hiába aggódok hetek óta apámért, féltve az életét, féltve a lábát, töröm az agyam, hogyan tudnám megóvni az életét, s az esetleges csonkolás után miként tudnám kényelmessé, egyszerűvé tenni a mindennapjait - de más ez, teljesen más, még élénken emlékszem a vizsgák előtti drukkra, a gyomorgörcsre, az idegek pattanásig megfeszülésére. Úgy látszik, létünkhöz hozzátartozik, hogy végig kell járnunk a pokol minden bugyrát. |
Nos, akkor mesélek egy cseppet, csak, hogy tudd, vigyázva kell jósolni: a jövő mindig szubjektív és folyton változó. A Különvélemény óta már biztosan tudhatja az is, aki előtte nem volt ennek tudatában (nem is beszélve a Twilightról - de nem kedzem újra  ). Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy te a jövő egy aspektusát látod, mellesleg én lennék a legboldogabb, ha éppen a valóra is válót.
Az a helyzet, hogy Lengyelország óta folyamatosan vizsgázom, és sajnos elcsúsztam a legutolósóval: úgy számoltam, hogy a héten már csak a szakdogával kell foglalkoznom, ehelyett még az amerikai irodalom is erőteljesen lefoglal, ahogy egy házidolgozat Shakespeare-ről is. Szerencsére ez utóbbii már kész van, csak pofozgatni kell rajta egy picit, a vizsga viszont hétfőn lesz, és az idegbaj kerülget a sok hasonló nevű ember, hasonló című és témájú mű miatt. Valami majd csak lesz, most nem az ötös megszerzése a cél, hanem, hogy egyáltalán átengedjenek, de magam előtt égek be azzal, ha rosszul teljesítek - ilyen a természetem, nem tehetek róla: a bak maximalista (pedig igyekszem leszokni róla, de olyan nehezen akar összejönni...)
Szóval, marad kb egy hetem arra, hogy hét-nyolc könyvvön átrágjam magam, lefordítsam azokat a részeket, amiket hasznosnak ítélek, összerakjak belőlük egy használható vázlatot, aztán megírjam ezt a szörnyedvényt. Mindemellett járjak be órákra, készüljek a nyelvi záróvizsgára (kb nyelvvizsga szint, holott a közelében sem vagyunk, de miiiiindegy), az MA felvételire is, és ne menjen mindez az idegeimre. Egyelőre kissé lehetetlen vállalkozásnak érzem, de majd csak változik a véleményem (ajánlom, hogy tegye mindezt pozitív irányba!). Perpill a bal vállam már teljesen beállt. Tisztára fáj az ottani stresszpont - a jobb még tartja magát! :)
No, nem állt szándokomban mindezt a nyakatokba zúdítani, de érthető módon nem akarom sirámaimmal a szüleimet traktálni, a legjobb barátnőm ugyane helyzetben küdz, hogy ne csapjanak át a feje felett a hullámok, úgyhogy...
Hát ez van. |
Telnek az évek: szakdogát kéne írni... Van rá két hetem. Szerintetek ez kivitelezhető dolog? Én hangyányit kételkedek benne és magamban is. Mondjatok valami szépet! *hattalmas kérlelő kiscica szemekkel néz* |
hát, ha csoprtelső nem is, de legalább élvonalbeli lehetek. mert azért a kéttannyelvűs, a orosz családban felnőtt lányokkal nem vehetem fel a versenyt. bár érdekes, hogy ez utóbbiak pl nyelvtanból abszolút nem tudnak semmit. mondjuk ez olyan, hogy valszeg a magyarból mi sem remekelnénk, mert beszéljük, és nem figyeljük a szabályokat.
Bókay? elhiszem, h vkinek szimpi a képe, mert órán nekem is az volt, addig, amíg elmondta a mondókáját -amit még értettem is-, majd megiratta a 2 zh-t úgy, hogy kőkeményen visszakért mindent, mintha mindenki magyar szakos lenne, és nem a fél bölcsészkart tanítgatná. ezek után lehet akármilyen művészi a szemüvege, aranyos a mosolya, elviselhető a humora, ha utána ugyanúgy humorizálva és mosolyogva megvágja a fél BTK-t...
ja: szerdai vizsgaeredményeim: lökött orosztanárom kitalálta, hogy mégis 5-ös lett a dogám, csak elnézte, úgyhogy nem baj, hogy felkészültem, de nem kell felelnem, beírja az 5-öst. ellenben az orosz mesék közül 2-nek a szóanyagából vissza kell majd mennem felmondani, mert nem tanultam meg elég alaposan. vajon miért? ja, a filo pedig 4-es lett. wikipedia, Google, mindenféle doc.-ok és a World keresőprogija segítségével. :)
uff, én szóltam. :) |
Uh... Kant bácsiból télleg nem sokat lehet érteni, ha nem foglalkoztok vele minimum egy féléven keresztül. Nem mondod, hogy téged maga Bókay tanított irodalomtudományból? Tyű, azért lennék a helyedben! Mondjuk nem vizsgán, csak az órákon! ;)))
Amúgy ez tök durva, hogy orosz szakra olyanokat is felvesznek, akik még az ábécét se tudják, angol szakra meg elvárják, hogy anyanyelvi szinten beszélj angolul. Gáz... :// Többek közt én is ezért hagytam ott az angol szakot fél év után. Ahelyett, hogy fejleszettük volna a beszédkészségünket, nyelvtudásunkat mindenféle szar haszontalan vérnyelvészetet kellett volna tanulni.
De ne aggódj, szerintem, ha így álltok, tutira te leszel a csoportelső. ;))) |
| Hajaj! Kétlem, hogy itt lehetne cirill betűkkel írni! De még ha lehetne is, akkor se sokat tudnék, "daragoj" Baghyra! :)) Ja ócseny régen ucsilasz paruszki. :)) |
hát igen, nekem nem adatott meg egy jó kinézésű tanár. pláne, hogy több tanárunk is volt. most meg van egy kb 90 oldalas A/4-es méretekkel megáldott jegyzet, ami nem sokat lendít a dolgon. most járok Kantnál és egy szavát sem értem. pont olyan, mint az irdoalmon Bókay. vicces, még az ELTE-n is ismerik az ürgét -és rettegik. engem meg megvág...
ja, orosz: na igen, angol szakra akartam menni, de ott nem ér semmit az angol felső, így orosz lett a vége, és majd felveszem az angolt minornak -szóval igen: Bologna... amúgy anno már általánosban is tanultam roszul, így az ABC-vel nem volt gondom. talán emiatt is van, hogy kicsit előrébb vagyok, mint a csoport kb fele, akik még a betűket sem ismerték. ez a félévem elég laza is volt, de most asszem kezdhetek rettegni... :) |
[107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
