|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.07. 20:48 - |
Chat helyett... :) |
Na, az üres üzenet ezt tartalmazta (volna):
|
Azt hittem, valamiért hülyül a gépem, hogy nem látom a hozzászólásodat. De ma sem látom. Pedig elméletileg itt senki más nem törölhet, csak én. :(
Na mindegy.
Írj nekem, drágám! Bármit írsz, szívesen veszem! :)
Kérdés: Ha karácsony előtt jössz haza, mikor mégy vissza Pécsre? Mit szólnál egy január 8-i közös, valószínűleg a Westendben történő HP-7 filmnézéséhez a banydával, akiket még csak névről ismersz? |
Na, mégsem. Megírja más. Szebben is, jobban is, ötletesebben is. De valamit majd írok neked. Angyalok nélkül. ^^ |
Nem is tudom... Nem igazán lelkesítő a sok negatív hozzáállás, de bevallom, az sem tetszik, ahogy ezeket a negatív véleményeket általában kezelik. Vagyis inkább... LEkezelik. Irritál mindkét oldal, úgyhogy úgy döntöttem, teljesen kivonom magam belőle.
Ami pedig ezt a "krémes" dolgot illeti... Fanyalgók mindig voltak, vannak, lesznek. Ne foglalkozz velük. Bízol bennem? Hiszel nekem? Akkor hidd el nekem: szépen írsz. Én biztos élvezettel fogom olvasni.
Írj nekem. Szeretlek téged, és szeretem, amit csinálsz. Nekem te mindenképp "krém" vagy. De azért - ha nagyon kéred - megkaphatod a tentemacidat, de csak estére! :))
Rémes, el tudom olvasni a cirill betűket a hozzászólásaid alatt, de nem értek belőle egy kukkot se. Rémes. :( |
Dettó. Igaz, a kívánságokkal még csak-csak kibékülnék, de ez a "Beszélgessünk az Üstről" topic elvette az önbizalmam utolsó cseppjeit is. Az a baj, tudod, hogy ezek után bármit is ír az ember - még ha élete legjobbját is hozza -, az sem lesz jó nekik. Mert ez a "krém", és a krémet le kell szólni, meg kell vetni - lassan mindenhol ezt látom. Pedig nem is vagyok krémes... Csak... véletlen idepottyantam. Az anyukámat akaroooom! |
Kezdem a nem létező lelkesedésemet elveszíteni. A témák silányak - tisztelet a néhány kivételnek -, a véleményezők erősen negatívak, az őket leszólók pedig rettenetesek.
Azt hiszem, mégsem ilyen lovat akartam... :( |
Megnéztem az új kívánságokat. Hát, nekem a slash verzió nem tetszik. Jobb, ha egyedül viszik a srácot. :) De lehet benne valami: lenyúlják a slasherek. |
Hát nem kinevet? :) De már írtam. Hacsak nem akar velem szándékosan kibaltázni, nekem adja. :)
Egyébként van másik Lucius-Dracós is, amikor elrabolnák Dracót. Az is tetszik, de azt el fogják vinni a slasherek. :( |
Ezer bocs, de ezen most nagyon kellett röhögnöm... :)
Írj be egy mellesleget fórumra, hogy vajon az másnak is szemet szúrt-e vagy tetszik-e, és akkor talán Luna is észreveszi. Vagy, ha gondolod, írj neki direktbe egy emilt. Az a biztosabb. |
Behalok. Ha nem kapom meg Lucius-Dracót, tökön lövöm magam.  |
EDIT: Aha, Caley írt egy ilyet:
Nekem egyelőre shanon maradt kedvencnek  azért, örülök, h Luna fog majd választani nekünk, vagy legalábbis leszűkíti a kört |
Én úgy értelmeztem, hogy megadta az ember a kategóriá(ka)t, amikben szívesen írna, aztán majd Luna fogja a kívánságokat, szortírozza, pakolgatja őket, aztán kisakkozza, hogy kinek, milyen felhozatallal szolgál. Gondolom, hogy ne nyolcan akarjanak rárabolni ugyanarra a kérésre. De lehet, hogy nem ezért. Lehet, hogy valahol a felszín alatt nagy összeesküvés folyik, és az, aki nem résztvevője, már csak a béna történetek közül válogathat. XD (Jó, jó, biztos, hogy nem erről van szó. De jól hangzott, valld be!)
Persze, az is benne van a pakliban, hogy erősen félreértettem a helyzetet... Nem tudom. Lehet, hogy rá kellene kérdezni...? *tanácstalan* |
Azt hiszem, mindnyájunkban van egy kis ilyen motíváció, de én erre képtelen vagyok bűnként tekinteni. Az ördögbe is, nem vagyunk álszentek, hogy bizonygatni kellene a szerénységünket: a szerényeket ugyanis letapossák. Tehát a saját értékeink megmutatása, sőt akár a figyelem felhívása rá csupán önvédelem. Ha úgy tetszik, túlélő ösztön. 
Juj, tudod, hogy én például az Idwal utolsó részét kb. féléve a 9.8 verziónál függesztettem fel? Nem vagyunk gépek, baghyrám! Viszont azóta már írtam egy szerintem is jó - más témájú - novellát, és benne vagyok egy másodikban is. Aminél pillanatnyilag szintén kénytelen vagyok kirángatni a szőnyeget a szereplők lába alól, így remélhetőleg előbb-utóbb megalkotom a 3.6-os verziót... :))
Figyelj, az MP kategória csak egy tipp! Valójában az a lényeg, hogy olyat válassz, ami megmozgatja a fantáziádat. Márpedig ez utóbbiból van, és amikor meg az ember a legkevésbé ér rá, akkor jönnek az ötletek dögivel - úgyhogy nem féltelek. Össze fog az jönni. Csak egyelőre tényleg válassz ki egyet. Csak egyet. :))
Te, én félreértettem valamit? Én úgy vettem le, hogy megadtam a kategóriákat, ők adják a tippeket, és én a magam kis kategóriájában kiválasztom azt az ötletet, ami nekem tetszik. Vagy ez nem így műxik? Ők adják ki?! |
Áhá, most már minden világos. Érthető. Egyébként valahol sejtettem, hogy ez lehet a fő motivációd. Valahol bennem is dolgozik ez egy kicsit.
Egyébként nagyon kedves tőled a bíztatás. Tegnap este pont fellelkesültem a jópofa ötleteken, és gondoltam, írok egy kicsit a saját kis storymhoz, merthogy szegénykét nagyon elhanyagoltam. Kész is lettem másfél fejezettel. És végignéztem rajta. És sírni lett volna kedvem. Meg is írtam a bétámnak: sekélyes, lapos, erőltetett, redundáns, gyenge. :'( Úgyhogy nagyon beijedtem. Lehet, hogy berozsdásodtam?!
Azt mondod, MP? Hm... Lehet, hogy az lesz végül. Vagy valami viszonylag semleges nagytermes.Vagy PD... Tartok tőle, hogy túl tág kört adtam meg Lunának, hogy mire vállalkoznék, lévén nem tudtam, hogy mi szerint fog aztán kívánságokat osztogatni. Lehet, hogy nem igazán találja el, hogy mi lenne jó - persze, akkor jöhet a csere -, de akkor is. És még az is simán bejátszhat, hogy megcsinálom ugyanazt, amint a diplomamunkámban: nagy fába vágom a fejszém. Túl nagyba, és esetleg belecsorbul megint. Legalábbis lelkiekben annno biztos, hogy megsínylettem, ha már a jegyen nem is látszott...
Érdekes, nekem a Lucius-os történetek egyáltalán nem fekszenek. Sem a N/L, sem az általad felvázolt kívánság. Egyszerűen képtelen lennék ennyire belemászni valaki fejébe... Hacsak nem olyan jellem, mint én vagyok. De ő a legkevésbé sem hajaz rám. XD És tetszene a Pansy/Harry ötlet is, de az aztán tényleg nagy falat lenne. Hosszra is, motivációra is (értsd: a szereplők motivációja), cselekményre is. Kénytelen vagyok rájönni, hogy sem erős jellem, sem igazán jó megfigyelő vagy lélekbúvás sem vagyok. :) De legalább kezdek tisztában lenni a korlátaimmal.
Ja, és tiszta jó: életet lehetltünk az egy éve hallgatag fórumba. Jéjjj! |
Ne aggódj, szerintem a kutya sem jár erre.
Miért vállaltam el a felkérést? Kikoptam, baghyra, és az EKLE-s zűrzavar után ez is egy alkalom arra, hogy leporoljam a saját nevem. Rohadt önreklámozós gondolkodás? Az. Mégsem szégyellem. Vagyok annyira önző, hogy imádom, ha időnként sztárolnak. :))
WVV-sek, a slashek nálam szóba se jöhetnek, és bevallom őszintén, amilyen maradi vagyok, pl. a G-Lamaro által felvázolt crossover harmadik főszereplőjét hírből sem ismerem. Még őszintébben a romantikázós sztoriktól meg csípőből hányingerem van, nem hogy még én kövessek el ilyesmiket! :)
Szóval nekem egyelőre a Lucius-Draco-féle kellemes karácsonyi hangulatot árasztó "Miért lettél halálfaló, apám?" kérdés jött be. Ami azt illeti, én ezt már meg is írtam az Alkonyattól virradatigban, meg a Valahol, valamikorban. Most csak el kell tekintenem az iszogatástól, és kissé darkosabbra kell festenem a figurákat. Szóval szépen lopok saját magamtól, és - remélhetőleg - kész is lesz a meglepi. :)
A szuperhős Draco nem is rossz! Bár úgy látom, még nem döntöttél konkrétan semmi mellett sem. Neked nagyon javasolnám a MP-s kategóriákat, mert tudsz érzelgősködés nélkül érzelmeket szépen leírni. De még van egy kis idő gondolkodnod.
Ps. Képzeld el, én TÉNYLEG nem csodálkoztam, hogy ott láttalak. Na, erre varrjál gombot, Kishitű Macskám! :P |
Na igen, az EKLE. Érdekes a viszonyom hozzá, ugyanis késve értesültem a létezéséről (leginkább, amikor valaki a kritikája végére odabiggyesztette, hogy ő oda valósi - nem én kaptam a kritikát), és valahogy a fennálló, vagy inkább, elülő konfliktusról is közvetve hallottam. Nem vagyok én annyira aktív meris, hogy az ilyesmik ne kerülhessék el a figyelmem. Ez van... :) Az Üst létezéséről, illetve évenkénti rendezéséről is csak hézagos információim voltak. Pláne nem volt arról értesülésem, hogy mindkettő ilyen port vert fel. XD Hiába, figyelmetlen vagyok.
Egyébként a szuperhős Draco az jelenleg, amivel tudnék mit kezdeni. Lehet, hogy nem lenne olyan zseniális, mint ahogy mások meg tudnák írni (lévén a cselekmény gyártás nem az én asztalom - nekem inkább rövid jelenetek mennek), de megmozgatta a fantáziámat. Az őrangyalos történetet is meg lehet írni érdekesen, Lionela crossoverje is aranyos, csak sajnos a WVV tényleg nem az én asztalom. A megvakulós Harry is érdekes koncepció, de ahhoz jóval több idő, energia, fantázia, ihlet, lelkesedés kellene, mint amennyi nekem van. :D És tetszik a középkori varázslós/nem annyira varázslós ötlet is. Egyelőre ennyi. :)
És számodra mi a nem-hajat-tépős? Ha nem titok...
PS. Egyébként meg is lepett, hogy itt látlak annak ellenére, hogy volt egy ilyen megérzésem. Pont a kihívás jelleg és az időkorlát miatt. Hogyhogy elvállaltad?
PPS. Nem fogunk kikapni, hogy mi itt kvázi nyíltan tárgyaljuk ki a kérdést? (Vagy a kutya sem jár a fórum felé? - bocs...) |
Én meg a múltkori EKLE-vihar miatt néztem nagyot. Egy hónappal ezelőtt még közellenség voltam, most meg "nagy író" és "krém"? Na jól van - gondoltam -, hát legyen. Azért kíváncsi voltam, kik lesznek még a "krém". Ellentétben veled, egyáltalán nem csodálkoztam a te nevedet olvasván, sem Agatha Moonén, sem AgiVegán, és tényleg sorolhatnék még egy párat. És szintúgy sorolhatnék egy párat, akin igencsak csodálkoztam. :)
Aztán azon is felkaptam a fejem, hogy Aranypenna díjas lettem hirtelen. Nocsak. Legjobb tudomásom szerint csak mint kritikus lettem Aranypennás - de mit számított ez most? Jobban hangzik - gondoltam, és biztos vagyok benne, hogy nem jártam messze az igazságtól. Aztán elolvastam a reakciókat, és kissé megszeppentem. Utána meg az ötleteket, és kétségbeestem. Én sem írtam még soha kihívásra, időre, ráadásul a témák is olyanok, hogy diszkréten a hajamat téptem tőlük - de szembe jött egy ötlet, amivel úgy érzem, tudok boldogulni.
Szóval majd meglássuk. :)
Neked melyik ötlet jött be? |
Hát szóval: az a baj, hogy szokás szerint előjött a kisebbségi komplexusom, és azonnal bepánikoltam a "krém" szó láttán. Mert én aztán minden vagyok, csak krém nem... Mondom, biztos ott lesz ani, ott leszel te, ha már ekkora a beharangozás, de én mit keresnék ott? Én aztán kinek vagyok a "nagy kedvence"? És erre nem ráhibáztam?! Na, akkor végképp kiakadtam, hogy mégis hogy volt képem elvállalni ilyesmit. Csak aztán ott van az is, hogy még sosem csináltam semmit kihívásra, és ez valami olyasféle. Gondoltam kipróbálom magam. (Figyelemben véve, hogy mennyi időm lesz a halasztott vizsgáim mellett - merthogy semmi - szerintem elment a józan eszem... :) )
Majdan megláttam az első kívánságokat, és rá kellett döbbennem, hogy én erre képtelen vagyok. Kötötten írni. Aztán szerencsére jött szembe olyan kérés, amivel már tudnék mit kezdeni, és kicsit megnyugodtam.
Szerintem sikerült jópár hullámhegyet és -völgyet megjárnom cikra másfél nap alatt. ^^ |
Szóval, a nyár: nagyon akartam dolgozni, és persze valami olyan melóra vágytam, amivel majd degeszre keresem magam, jó lesz a társaság, tudok nyelvet gyakorolni, és nem utolsó sorban jól néz ki az önéletrajzomban. No, ebből annyi jött be, hogy az Aquaword megbízásából a Hősök terére száműztek tíz órában. (Az az Aquaword, ahol a nyáron szegény kissrácot bedarálta a surf medence vízforgatója. És igen, aznap én voltam a Hősökön...)
A lényeg az volt, hogy minden órában indult busz a térről a fürdőbe, és minden háromnegyedkor ki kellett állni a Műcsarnok elé egy táblával, hogy innen megy a busz. Emberek jöttek, mentek, adni kellett nekik tájékoztató füzetkét, el kellett viselni a kérdéseiket, válaszolni rájuk, megoldani kisebb hasfájásaikat (nem sűrűn akadtak). A fennmaradó cca háromnegyed órában gyakorlatilag szabad voltam. Összebarátkoztam az ott dolgozókkal (fagyi árus, rendőrök, büfések, kölcsönzősök), aztán bandázgattam velük elég sokat.
Alapvetően nagyon jól éreztem magam. A tíz órát felosztottuk napi öt-ötre a váltótársammal, aztán elvoltunk. Egész emberi pénzt is adtak érte, némiképp oroszul és angolul is beszélhettem (sőt még lengyelül is egy ízben), és kicsit szocializálhattam magam. Anyumék voltak a legjobban meglepve, amikor hazaérkeztem után sokszor egy-egy újabb ismeretségről számoltam be. Merthogy nem vagyok az az egyszerű eset barátolás kérdésében. :P Úgy tűnik, változnak az idők.
Hát ennyi. Remélem, választ adtam a láthatatlan kérdésre. :)
|
Az jó lenne! Szivesen látunk akármikor, gyere csak nyugodtan. |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
